Csigánk, Houdini

Ákos egyre szívesebben figyel meg állatokat, ami örvendetes.
Ami kevésbé, hogy a mániáját nem képes a játszótéren, parkban vagy az óvoda udvarán kiélni, a megfigyelt egyedeket szeretné hazahozni a lakásba.
Nincs bajom a bodobácsokkal, katicabogarakkal, csigákkal, nehogy azt higgyétek. A gondom azzal van, hogy egy nagyobb élőlény "leigáz" egy kisebbet, magával viszi, a kezében nyomorgatja, aztán vagy túléli szerencsétlen, vagy nem.
Ilyen széplelkű vagyok, vállalom.
A csigát mégis haza kellett hozni.
Gábor figyelmetlenségéből eredt az egész (ahogy a legtöbb galiba egy család életében az apa oda nem figyelésének következménye, teszem hozzá rosszmájúan...). Jöttek hazafelé, Ákos csigát vizsgált, aztán felszedte a földről, hogy az neki kell. Gábor győzködte, viszont a döntő pillanatban, amikor a kapuhoz értek, keresték telefonon, ő pedig valahogy ráhagyta Ákosra, hogy a csiga bejöhet a lépcsőházba.
Ákos itthon újságolta nekem, hogy van egy csigája, kint lakik a lépcsőházban!
Micsodaaa...?!
Kértem, mutassa meg, aztán szépen kivittük együtt a ház előtti zöld területre - ezt persze iszonyú hangos bömbölés kísérte (nem részemről), és sehogy se tudtam megmagyarázni neki, miért nem lenne jó, ha a csiga a lépcsőházban mászkálna fel-alá. Ákost nem hatotta meg se a PVC-ről tartott kiselőadás, se a lépcsőház élelemben szűkös volta, de még az sem, hogy újdonsült kisállata egy napon belül széttrancsírozva végzi majd. Neki kell a csiga, és különben is, apa megengedteeeee...
Igeeen...?! Hát az más! Akkor hozzuk be a lakásba, és szállásoljuk el! Üres akváriumunk van, majd apa hoz neki egy kis gyeptéglát (esett az eső), mi pedig már guglizzuk is, mit esznek a csigák. Gondoltátok volna, hogy a "csiga" és "táplálkozás" kifejezések így együtt beírva mennyiféle receptet dobnak ki az éticsiga elkészítésére?
De nem csábultam el! :D
Végül Gábor tanácsára egyszerűen beírtuk, hogy "Mit eszik a csiga?", és elképesztően részletes választ kaptunk. Azt is megtudtam ugyanakkor, hogy az éticsiga hobbiállatként való tartását még javasolják is. :)
Nem ragozom tovább, 3 napig etettem a csigát, és igyekeztem vizesen tartani neki a gyeptéglát. Hatalmas kihívás ám ez egy olyan embernek, akinél még szobanövény nem maradt életben...! Ezalatt Ákos talán 2x pillantott be az akváriumba. Sajnos elég napsütéses helyre tettük, így a csiga az utolsó másfél napban nem is jött elő - ekkor mondtam Gábornak, hogy ideje visszaengednünk a természetbe.
Tekintve, hogy Ákos közben lázas beteg lett, és tudtam, soha nem egyezne bele, hogy a csigát kilakoltassuk, olyankor intéztük ezt, mikor nem figyelt. Nem volt nehéz, mert teljesen hidegen hagyta már az akvárium, a benne élővel együtt.
A gyerekek (roppant kreatívan) Csigusznak nevezték el, de szabadulásának körülményei miatt én átkereszteltem Houdini-re.
Mert a kimászását megakadályozni hivatott háló most is ott van az akvárium tetején...
(Az illusztrációt Zsófi követte el az én megrendelésemre.)

Nem szoktam ilyet...

Azt hiszem, sose írtam még blogbejegyzést azért, hogy valakinek segítséget kérjek, sőt, bevallom, általában a körleveleket is törölni szoktam... Az elmúlt egy hétben viszont többször kaptam hírt ismerősök, barátnők beteg gyermekeiről, és valahogy testközelbe jött a lehetőség, hogy egészséges gyerek(ek) után is születhet egy nagyon beteg pici, vagy hogy egy életvidám lurkóval is egyik pillanatról a másikra az intenzíven találhatja magát az ember...
Nem szeretnék hatásvadász lenni, szenvedő gyerekek képeivel, vagy a néha elgyötört, kétségbeesett, többnyire viszont hihetetlenül erős édesanyák szavaival részvétet kicsikarni - igyekszem tárgyilagosan leírni, miben is lenne szükség segítségre.

A 12 éves Boglár, akinek anyukáját évekkel ezelőttről ismerem, kisebb megszakításokkal január óta fekszik a Madarász utcai kórház onkológiai osztályán Ewing szarkómával. Ez idő alatt a 6. kemoterápiás kezelésnél tart, június 6-án pedig egy komoly ortopédiai műtét vár rá, majd újabb kemoterápia, hogy a betegséget végleg legyőzhesse.
Az édesanyja természetesen minden idejét Vele tölti, így aztán érthető módon jócskán megfogyatkozott a család bevétele, de az anyagiakon felül is több módon hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Bogi jobban érezze magát. A szülők indítottak egy zárt blogot, melyben a környezetüknek adnak hírt a kislány állapotáról, megosztják érzéseiket, illetve a másoktól kapott bátorító üzeneteket. Itt lehet tájékozódni arról is, hogy aktuálisan mire lenne szükségük. A blog olvasói közé kérésre lehet csatlakozni, ehhez a kobzazsuzsa@gmail.com címre kell írni. Mivel ez nyilván elég személyes dolog, ezért az édesanya hozzájárulásával ide is bemásolom, hogy általában mivel tud nekik bárki segíteni.

Este 9 órakor lecsendesedünk Bogival, leveleket olvasunk fel, majd utána, imádkozunk, meditálunk, dolgozunk szellemi úton a gyógyulási folyamaton. Ha este 9-kor gyertyát, mécsest gyújtasz és ránk gondolsz, az nagyon nagy segítség!!!

Ha vért tudsz felajánlani Boginak, kérjük adj vért, Boginak rendszeresen szüksége van rá! AB pozitív. Megbeszéltük az orvossal, kaphat ismerőstől, ha az illetőnek minden ehhez szükséges kivizsgálása előzetesen megtörténik. Egyszerűen lemész a legközelebbi véradó helyre és célzott véradást, vérküldést kérsz. Majercsik Boglárka, 1999.július 10. Budapest, Madarász utcai Klinika, Onkológia) Családtag nem lehet véradó! Barátok és ismerősök jelentkezését várjuk.

Ha pénzt szeretnél küldeni nekünk, akkor Zsuzsa/Meső bankszámlaszáma a következő:
Kobza Zsuzsanna
Budapest Bank
10100840-26754900-01000008

Ha szeretnéd munkámat és pénzkereseti lehetőségemet segíteni, nem kell semmi mást tenned,mint hogy meglátogatod az alábbi honlapokat: www.szuleteshete.hu, www.kismamakonyvtar.hu Célszerű lenne, ha az egyik oldalon regisztrálnál a hírlevélre (a két oldalnak közös a hírlevele), így hetente kapsz majd tőlem a mail-jeid közé egy cikkgyűjteményt, amikre ha rákattintasz, megnyitod őket,akkor nekem máris jót tettél. Amúgy magadnak is,mert a cikkek érdekesek és értékesek, akkor is, ha még nem, vagy már nem babázol. Szükség lenne a honlapokhoz minél több cikkre a természetes babavárással, szoptatással, gondozással.... kapcsolatosan. Ha leírod a saját születéstörténetedet, akkor már nagy boldogsággal ajándékozol meg. Nevet természetesen nem kell beleírni. Maga a történet a lényeg:)

És amire pillanatnyilag szükségük van:

Csini kiskendőket és egyéb csajszis kamaszos tökfödőket keresünk, minden mennyiségben. Még most is :) és mindennemű csajszis ruhadarabokat 158-164-es méretben, harisnyanadrágokat, színeseket . Lába 38-as. Bizsukat és egyéb kütyüket. Bogi a nőiségének kihangsúlyozásával is erejét szeretné hangsúlyozni.

A gyógyító szoknyákat és hosszú ujjú föld színű felsőket 40-es méretben, énnékem továbbra is megköszönjük. Olyan jó érzés, amikor mindketten tudjuk, aznap kinek a segítségével, energiájával gyógyítom őt.

Nedves popsitörlő (Neogranormon vált be legjobban) és Wc papír, zsebkendő minden mennyiségben fogy.

Alkotásügyileg most a filctoll a kedvezményezett :)

Amit nagyon szeretne egy önerősítő szertartáshoz, az egy színes bőrfesték készlet, a saját bőrére.
Egyszer szívesen meglepném egy kis hennázással is.

Textil pelenkák minden mennyiségben jól jönnek, rendkívül sokrétűen tudjuk hasznosítani.

A kórházban bio folyékony mosószert használunk. Ez is fogyóeszköz.

Azt hiszem, minden információt megadtam ahhoz, hogy felvehesse a kapcsolatot Velük bárki, aki szeretné, de nálam is készül egy csomag Bogiéknak - ha valakinek így könnyebb, és szívesen ajánlana fel bármit, jövő szerda reggelig megteheti, terveim szerint aznap látogatom meg Őket.
Minden anyagi/tárgyi segítséget, imát, odagondolást nagyon köszönök a nevükben is!

Alkotás

Ágiék jóvoltából a ma délután egy részét festegetéssel töltöttük.
A korosztályomnak valószínűleg nem ismeretlen ez a technika; egy időben rengeteg eszközt árultak hozzá, de úgy rémlik, lecsengett ez is 2 év alatt, mint a barátságkenyér vagy a lambada-őrület... Kár érte!
Hm... az előbb nem mondtam igazat! Csak Ákos és Zsófi festett, én inkább fotóztam, és igyekeztem nem beleszólni az alkotás menetébe (egyszer kudarcot is vallottam, de legalább erőszakos nem voltam, így megbocsátok magamnak).

Ákos Milk@-lilával indított,

majd cirka 4 réteg akrilfesték felvitele után

mocsárszínű állapotában nyilvánította késznek a nyulat.

Zsófi professzionális kellékekkel

és az alkalomhoz illő pólóban ült neki a munkának,

majd egy hippis halat készített.


Biztos vagyok benne, hogy az a kislány, akinek a harmadik formát szánjuk, szintén élvezettel varázsol valami csodaszépet a hófehér gipszfigurából. (Remélem, Róla is írhatok majd egyszer.)

A kellékekért és a szórakozásért köszönet a Gipszkorszaknak!

Hohóóóó

Hát mit művel ez a híresen étvágytalan kislány, aki közel 16 hónaposan 6-9 hónapos babákra való ruhákban flangál, és a NEEEEM szót főleg az ételek kínálása apropóján használja???

Bizony ám, ESZIK!


Egyedül, minimális koszolással,

ámde kitartóan. Ilyen eredménnyel:

Hiányérzet

Ákos nézné a tévét, Orsi viszont sportot űz abból, hogy pont elé álljon. Ilyenkor Ákosnak (érthető módon) elfogy a türelme egy idő után, és mostanában könyörgés helyett egyszerűen arrébb löki a húgát. Ennek viszont néha borulás a vége, amit szidás követ (részemről).
Ma is eszerint a forgatókönyv szerint zajlottak az események: puffanás, mikor én bejövök, Orsi a szőnyegen hanyatt fekve nyávog.
Ákos: "Véletlenül elejtettem Ósit!" Annyira meglepődtem, hogy kiestem a szerepemből, csodálkozva kérdeztem, hogy emelte fel, aztán Orsit kanalaztam össze (természetesen semmi baja nem volt), végül kiderült, hogy nem elejtés történt, "csak" a szokásos fellökés. Orsival leülök a kanapéra, Ákos jön utánam:
"Akkó most nem is szégyejhetem magam...?"