Hiába áltattam magam, valahogy nem tudtam időt és alkalmat keríteni az írásra azóta sem, pedig zajlik az élet nálunk, nagyon is! Szerencsére többnyire pozitív értelemben.
Ha visszatekintek az elmúlt hónapra, nem jutnak eszembe eget rengető történések, de számtalan apró örömteli pillanatban volt részünk: nevetős korizásokban, figyelmes eladók kedvességében, akik a gyerekeknek külön-külön vagdostak buborékfóliát, mert tudják, hogy azt pukkasztgatni jóóóó, de ide sorolom a hagyományosan kapkodásba torkolló fadíszítést is, vagy a szentestét, ami kicsit kevésbé volt ugyan ünnepélyes, mint én terveztem, de mindenki boldogan ült a vacsoránál, illetve játszott az ajándékokkal.
Amúgy a decembert folyamatos betegeskedés jellemezte: a megfázásos, illetve gyomrot támadó vírusok nagyjából senkit nem kíméltek, de ez legyen a legnagyobb bajunk...!
Ha az évünket nézem - és az év utolsó napján ez szinte kötelező is - összességében elégedett vagyok, azzal, ahogy a dolgaink alakultak-alakulnak. Voltak az évünkben irtó nehéz időszakok, különösen anyagi szempontból, de mostanra elmondhatom, hogy a legnagyobb problémánk, hogy mindketten sokat dolgozunk, viszont ez megint csak olyan "gond", aminek inkább örülhetünk, azt hiszem.
Tehát élünk, dolgozunk, olyan területeken, amiket kihívásnak érzünk és szeretünk, többé-kevésbé mind egészségesek vagyunk, szeretjük egymást, anyagilag kezdünk talpra állni, a család szempontjából mi mást kívánhatnék még?
Lehet mondani, hogy messzebbre (vagy magasabbra) juthatnék, ha többre vágynék, de én ezzel jövőre is beérem...
Kívánom Nektek, hogy az életetek jövőre (is) úgy alakuljon, ahogy szeretnétek, illetve ahogy Nektek a legjobb lesz!
