Ilyen is van!

Levelet kaptam ma a SuperShop Kft-től, amiben visszaküldték az elveszett kártyámat!!!
Valószínűleg Gábor hagyta a Spar-ban egy vásárlás végén, a megtaláló visszaküldte, a cég pedig nekem.
Gondolom, pénztáros lehetett, mert a vásárlók sejtésem szerint nem így reagálnának (én se tudtam, hogy mi a teendő, ha megtalálom valaki kártyáját, bár azt hiszem, én is a pénztárosnak adnám).
Hetek óta terveztem, hogy igénylek új kártyát, és erre visszakaptam! Meg se érdemlem! :)
Ezek után még abban is képes vagyok reménykedni, hogy az eddig összegyűjtött pontjaim is megmaradtak. :)

Update: a kb. 4 ezer pontomból mindössze 185 maradt, szóval azért EKKORA csodák még sincsenek... :) 

Rám szakadt a múlt...

Egy barátnőm blogbejegyzésére reagálva ugrott be két szó egy dalszövegből, aztán muszáj volt meghallgatnom a  számot, és jött vele egy sok évvel ezelőtti hangulat. Azt mondom, szerencsére nem merültem bele nagyon, inkább feldolgozásokat hallgattam (kedvelem, amit az MR2 Akusztik tesz a dalokkal), de azért belinkelem az eredetit - akinek jelent valamit, hagyjon egy kommentet! (Nem szoktam ilyet kérni, de ez most érdekel.)

Csókoltatjuk az óvónéniket!

Bár szünet van, és Ákos már vagy egy hónapja nem volt oviban, ma eszébe jutott ez, és legalább tizenötször előadta - magához képest hibátlanul:

(Magamban pedig morgok picit, amiért már nem enged a blogger videót feltölteni a saját gépemről, csak a YouTube-on keresztül...)

Ákos négy (ennek apropóján egy kis ezmegaz róla)

Néha úgy érzem, olyan kicsi még, máskor csak ránézek, és azt gondolom, mindig is velünk volt, de legalábbis nagyon-nagyon rég, biztos nem négy éve született... :)

A legapróbb dolgoknak is nagyon tud örülni, ugyanakkor jelentéktelen hülyeségek miatt is görbül a szája, majd (ha nem lenne egyértelmű) közli is, hogy mindjárt elkezd sírni, és ilyenkor a szándékától csaknem lehetetlen eltéríteni. A vigasztalásnak saját koreográfiája van, ami néha az agyamra megy, máskor viszont büszke vagyok Ákosra, amiért kitalálta magának, mitől nyugszik meg.
Bújós, kedves kisfiú még mindig, aki szívesen barátkozik, de Zsófit és Orsit előszeretettel piszkálja (mondjuk szerintem csak akkor, ha unatkozik).
Orsival elvétve durva, akkor is legfeljebb meglöki, vagy kivesz a kezéből valamit, viszont vigyáz is rá, kézenfogva közlekednek az utcán ("nehogy Ósi kimengyen a útPestre!"),

sőt, a lépcsőn is csak ő segíthet neki le- illetve felmenni. Ezt nem Ákos mondja, hanem Orsi! Az én kezemet ellöki - ha Ákos nincs ott, akkor egyedül lépcsőzik, ha ő is jön velünk, rögtön nyújtja a kezét. :)

A játszótéren könnyen ismerkedik, és szinte bármiben benne van, amit a többiek csinálnak - ennek hol örülök, hol nem... Verekedni még sose láttam, és őszintén szólva még mindig nem tudom, mi lesz, ha egyszer ilyesmire kerül a sor! Egyelőre igyekszik kidumálni magát mindenből.
Hajnaltájt rendszeresen az ágyunkba vándorol, és valamelyikünkhöz bújva alszik tovább.
Szereti a zenét, de ha most elárulom, hogy a Ramones és a Twisted Sister slágerei mellett Szandi "Nyugi doki" című számát hallgatja legtöbbet, félő, hogy kamaszként megutál majd. Vagy előbb. (Így ezt a bekezdést törlöm, amint megtanul olvasni.)
Hogy pontosan hány centi és hány kiló, azt most nem tudom dokumentálni, de 116-122-es ruhákat hord, és 28-as a lába.
Mi van még?
Gyakran segít a főzésben: keverget, darabol, fűszerez.

Ügyesen rajzol, kedvencei a járművek, és be nem áll a szája.
Ezenkívül mostanában rendkívül érdeklik a katicák, lepkék, csigák.
Ja, ezt már mindenki tudja...

Adok-kapok

Na nem a hagyományos értelemben...

A cím inkább arra a körforgásra utal, hogy az ember visszakapja, amit másoknak ad. Lehet, hogy nem onnan, valószínű, hogy nem pont azt, de mi a közelmúltban azt tapasztaltuk, hogy a többszörösét kaptuk vissza a saját felajánlott javainknak.
Köszönet érte, hálásak vagyunk, és törlesztünk!
Bár az lehet, hogy másnak - olyannak, aki rászorul. :)

Ja, és akinek rémlik egy hasonló fotó, az nem téved nagyot! Íme az előzmény:

Korábbi cipőkiállítás a dohányzóasztalon (szintén ajándék cipőkből)