2011. július 15., péntek

Ákos négy (ennek apropóján egy kis ezmegaz róla)

Néha úgy érzem, olyan kicsi még, máskor csak ránézek, és azt gondolom, mindig is velünk volt, de legalábbis nagyon-nagyon rég, biztos nem négy éve született... :)

A legapróbb dolgoknak is nagyon tud örülni, ugyanakkor jelentéktelen hülyeségek miatt is görbül a szája, majd (ha nem lenne egyértelmű) közli is, hogy mindjárt elkezd sírni, és ilyenkor a szándékától csaknem lehetetlen eltéríteni. A vigasztalásnak saját koreográfiája van, ami néha az agyamra megy, máskor viszont büszke vagyok Ákosra, amiért kitalálta magának, mitől nyugszik meg.
Bújós, kedves kisfiú még mindig, aki szívesen barátkozik, de Zsófit és Orsit előszeretettel piszkálja (mondjuk szerintem csak akkor, ha unatkozik).
Orsival elvétve durva, akkor is legfeljebb meglöki, vagy kivesz a kezéből valamit, viszont vigyáz is rá, kézenfogva közlekednek az utcán ("nehogy Ósi kimengyen a útPestre!"),
sőt, a lépcsőn is csak ő segíthet neki le- illetve felmenni. Ezt nem Ákos mondja, hanem Orsi! Az én kezemet ellöki - ha Ákos nincs ott, akkor egyedül lépcsőzik, ha ő is jön velünk, rögtön nyújtja a kezét. :)
A játszótéren könnyen ismerkedik, és szinte bármiben benne van, amit a többiek csinálnak - ennek hol örülök, hol nem... Verekedni még sose láttam, és őszintén szólva még mindig nem tudom, mi lesz, ha egyszer ilyesmire kerül a sor! Egyelőre igyekszik kidumálni magát mindenből.
Hajnaltájt rendszeresen az ágyunkba vándorol, és valamelyikünkhöz bújva alszik tovább.
Szereti a zenét, de ha most elárulom, hogy a Ramones és a Twisted Sister slágerei mellett Szandi "Nyugi doki" című számát hallgatja legtöbbet, félő, hogy kamaszként megutál majd. Vagy előbb. (Így ezt a bekezdést törlöm, amint megtanul olvasni.)
Hogy pontosan hány centi és hány kiló, azt most nem tudom dokumentálni, de 116-122-es ruhákat hord, és 28-as a lába.
Mi van még?
Gyakran segít a főzésben: keverget, darabol, fűszerez.


Ügyesen rajzol, kedvencei a járművek, és be nem áll a szája.
Ezenkívül mostanában rendkívül érdeklik a katicák, lepkék, csigák.
Ja, ezt már mindenki tudja...

2 megjegyzés:

Ági meg az angyalai írta...

Isten éltesse sokáig Ákost! Szeretem ezt a négy éves kort- már nem picurkák, mégsem nagyok. A lányoknak már csak két hónap van belőle, aztán átlépnek az ötödikbe...

Ági

HJuice írta...

Köszönjük! :)