Törlesztek

Zsu kérésére megpróbálom számba venni a függőségeimet.

Mértéktelen evés
Pótcselekvés, tudom. Alapjáraton is szeretek enni (hajaj!), rosszabb időszakokban viszont szó szerint betegre tudom enni magam. Nem vagyok büszke rá; jó lenne ettől a késztetéstől örökre megszabadulni.

Tejeskávé
Igaz, hogy hosszú kávét főzök, igaz, hogy fél adagot iszom egyszerre, de napjában akár ötször-hatszor is. Érzem, hogy nem normális ennyit kávézni, és 5-6 órákat aludni hónapszám, de egyelőre nem tudok jobbat.

Internet
Hírek, időjárás, útvonaltervező, TV műsor, bankolás, Wikipédia, blogok, fórum, skype, msn, iwiw – napi szinten több órában. Néha úgy érzem, elcseszett idő, máskor úgy, ettől vagyok hatékony.

Tévé
Ezt már említettem egyszer. Szégyen vagy sem, nélkülözhetetlen az életemben. Sorozatoktól már nem függök: nézek jó párat, de nem okoz traumát, ha kimaradnak részek. Filmet szigorúan az elejétől vagyok hajlandó megnézni – ha az első két percről lecsúsztam, akkor majd legközelebb, ezenkívül a beszélgetős műsorokat (NEM a kibeszélős műfajt!) kedvelem.

Olvasás
Ahogy Évi barátnőmnek a számok, nekem a betűk a legjobb barátaim, de olyannyira, hogy még vezetés közben is elolvasok minden óriásplakátot, és két sávval arrébb is kiszúrom az ismerőst rendszám alapján. Sajnos én is többet olvasok immár a monitoron keresztül, de azért nincs nap, hogy ne vennék könyvet a kezembe.

Mozgás
Hasonló a helyzet, mint az evéssel: ha rákattanok, megszállottan csinálom, csak sajnos ez soha nem esik egybe a zabálós korszakkal. Ha egybeesne, mindjárt kevesebb gondom lenne magammal.

A kérdést pedig ezennel Ágnes kapja meg, kíváncsian várom, hogyan is vall a saját függőségeiről...!

Királylány... (Kingának)

Anyamanya kreatív blogján merült fel a kérdés, hogy volt-e Zsófinak királylányos korszaka. A hirtelen fellelt képekből szemezgetve demonstrálom. Íme:

Itt kb. 2 éves lehetett...






A háttérben felfedezhetsz egy ismerős menyasszonyt... :)


Győri Édes reklámplakát :D

Van egy képe, amin bikiniben pózol valami egészen elképesztő, playmate-eket megszégyenítő módon! Talán jobb is, hogy azt nem találtam meg, úgyse merném feltenni...

Az egyik lépés

Ahogy tegnap írtam, lépésenként.
Így született meg legújabb "gyermekem" is: hetek óta formálódott a gondolat, aztán nem volt idő és alkalom a megvalósításra, de a dúlaképzés befejeztével, és Kinga bloggertársnőm :D inspirációjával végre útjára indult az új blog.
Életem egy konkrét szeletével foglalkozik, a dúlasággal. Várandósoknak, dúláknak, anyáknak, a szülés, a dúlai hivatás iránt érdeklődőknek írjuk majd terveim szerint dúlatársakkal közösen. (És persze azoknak a hozzám közel álló személyeknek, akiknek mindegy, mi az, ha velem kapcsolatos... :) )
Nagy szeretettel ajánlom Mindenkinek, és ha úgy érzitek, érdemes, tegyétek majd Ti is!

Kifelé...

... jövök szépen a gödörből. De csak lassan.
Nem arról volt szó ugyanis, hogy rossz kedvem volt, most meg jobb a hangulatom. Igazából semmi nem változott. Csak beláttam, hogy valamerre azért menni kell. Megyek is. Lassan, lépésenként.

Magam alatt

Ilyen-olyan okokból így érzem most magam. Vannak ennek fizikai tényezői is (például a fáradtság, a megfázás), de főként a körülöttünk zajló történések, és ezeknek az én életemre nézve várható hatásai, valamint feszültségek bizonyos körökben, bizonyos emberekkel - ezek így együtt nagyon pesszimistává tesznek most. Semmilyen téren nincs konkrét jövőképem, egyszerűen nem látom, hogy mit fogunk csinálni, hol leszünk egy, vagy két év múlva.
De most még csak nem is szorongok emiatt. Nem is érdekel. Rezignált vagyok.