Ákosról megint...

Azt mondta, az oviban szombaton party volt az udvaron (igazából gyereknap).
Azt is mondta, azért szereti a virágokat, mert szedhet belőlük az anukájának. Vagy valami ilyesmi (tesómnak mondta).
Szeretne piňata-t a szülinapjára, ahova természetesen minden óvodást meg kéne hívni.
Ja, és minden alkalommal úgy megyünk a játszótérre, hogy "hátha ott lesz egy óvodásOM...". Orsit más kisgyerekes anyukáknak csak "a mi babánk"-ként emlegeti, és bármit csinál meg a kishúga először, ő a rá jellemző optimizmussal rögtön konstatálja, hogy "Ósi megtanúta" - szerinte például Orsi már megtanult beszélni. :D
Néha kijelenti, hogy nem szereti a lányokat, mert ő csak fiúkat szeret, de remélem, ezt nem gondolja komolyan. Velem azért határozottan kivételt szokott tenni.
Van csajozós nézése,

és ha olyan a kedve, a dadus néniket, óvó néniket, nőrokonokat is a keresztnevükön szólítja, ma pl. azt mesélte holt komoly képpel, hogy a Marika mosta meg a lábát, mikor az udvarról bejöttek (márpedig "Marika" még nekem is NÉNI, Ákosnak meg simán a nagymamája lehetne).
Rengeteget beszél, és nem hagyja, hogy bárki is belé fojtsa a szót. Rögtön reklamál, ha valamit nem mondhatott végig, ha pedig sérelem éri, oltári bőgésbe kezd (néha ezt előre be is jelenti, "mindjárt el fogok kezdeni sírni"), amit csak akkor hagy abba, ha "valaki megvigasztalja". Ehhez újabban hozzájött még az is, hogy "valaki törölje meg a szemeeeeeeeem"... Míg ezek meg nem történnek, addig nem is álmodhatunk csendről és nyugalomról.
Alapvetően vidám, huncut, kedves, pozitív személyiség. Olyan, aki az egész világ barátja (ha akarják, ha nem).
Ma kis híján elesett a biciklijével, mert iskolás nagylányokat bámult meg, és hát jó magasra kellett néznie. :D

(Képek természetesen Szilvitől.)