2010. szeptember 2., csütörtök

A lényeg

Amire leginkább emlékezni akarok Ákos első ovis napjáról, az Zsófi büszkesége, ahogy ma reggel óvodába kísérte, illetve az, mennyire be volt sózva, mikor érte mentünk, hogy vajon milyen napja volt Ákosnak, hogy tetszett neki az ovi, evett-e rendesen, kivel játszott, ugye nem pisilt be, stb... Kifelé jövet kikérdezte mindenről: mi volt az ebéd, miért sírt, mit játszottak az udvaron, holnap is akar-e menni, és hasonlók.
Én se csináltam (volna) jobban...

2 megjegyzés:

Kató István írta...

Ez csodálatos. Igazi tesó, aki drukkol neki. Még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy irigykedik rá.

Amúgy anyu megkönnyezte a "helyzetet".

Márta írta...

Ez olyan szívmelengető!