2009. április 4., szombat

Bennem van a hiba...

Mostanában többeknek is hosszasan ecseteltem, miért nem szeretek játszótéren tölteni félnapokat. Volt, aki abszolút megértett, olyannyira, hogy ők egyáltalán nem is járnak, mások tudják, miről beszélek, de őket nem zavarja különösebben, ki mit csinál, és vannak, akik állításuk szerint még nem is nagyon találkoztak az általam említett (és kifogásolt) jelenségekkel.
Szóval megállapítom, hogy igen, ÉN vagyok túl érzékeny - már megint. Most már próbálok tényleg mindent kizárni, ami nem érint közvetlenül minket, de még így is túlságosan figyelek a külvilágra...
És baromira zavar, hogy minek hozza le az unokáját a játszótérre a nagypapa, ha csak ordítani tud vele, és folyamatosan zavarja el magától, utálom, hogy a sörösdobozokat nem képesek elvinni a kukáig, hogy a másfél éves gyereket elverik, amiért homokot eszik, és még sorolhatnám.
Tudom, nem az én dolgom. :(((

3 megjegyzés:

Szilda írta...

Mi még nem járunk játszótérre. Kivárom hogy Olivér stabilan járjon, de én teljesen megrételek. Kár hogy nehéz megoldani a dolgot játszótér nélkül...

3 kislány, én meg egy férj írta...

Szia Judit!

Én azért sem szeretek játszótérre menni (bár biztosan jót tenne sok szempontból a gyerekek szocializálódása miatt) mert képtelen vagyok olyan laza mama lenni aki nem áll a csúszda mellett elkapó pozícióban és nem tudok önfeledten pletyizni más anyukákkal mert bizony a szemem kétfelé néz inkább.
Hannát anyukám el szokta vinni a lakótelepi játszótérre, hatalmas élmény neki,lehet pár év múlva már a kicsikkel is megismertetem az igazi életet! Addig viszont élvezem a kert adta lehetőségeket.
Egyébként pedig azt hiszem nehezen tűrném beszólás nélkül ha valaki mondjuk rágyújtana a játszótéren vagy teszem azt nem szól rá a verekedős kölykére.
Para-mama alias Ágnes

Évi írta...

Én attól borulok ki, hogy barátnőmmel mi nem ülünk le pletyizni, hanem énekelünk, játszunk a játszótéren is a gyerekeinkkel, de 3 percen belül vagy 15 szeretet- és foglalkozáshiányos kisgyerek tolakszik előttünk, ellökve a mi saját értetlenkedőiket, és azt követelik, hogy velük is játszunk, miközben a szüleik a padon röhögnek cigivel a szájukban... Na ezt hogy oldod meg?:(