Ezt el ne felejtsem

Orsival fotóalbumokat nézegettünk.
Az is vicces volt, hogy az album végére érve közölte: "Utolsó. Vége man apának!" (Gábor volt az utolsó képen.), de a lényeg, hogy nem ismert meg Zsófi kiskori képein, következetesen azt mondta rám, hogy KISLÁÁÁNY!!!  :)

Magyarázza meg valaki...

... mi értelme van az alábbi párbeszédnek???

Épp mosogatok (mindig van mit), amikor Zsófi kijön, és a szekrényből poharat vesz elő. Mivel a lakás különböző pontjairól naponta átlag 15 poharat lehet összeszedni (dacára annak, hogy csak öten lakunk itt), nem hagyom szó nélkül.
- Zsófi, nem olyan rég vettél elő tiszta poharat, és abból is limonádét ittál. Miért nem jó az?
- Mert már csak kevés van a kancsó alján, és ehhez kisebb pohár kell!

Helyesbítek: a párbeszédnek abszolút semmi értelme nem volt, belátom, hiszen úgyis bevitt még egy poharat.
De magában a gondolatmenetben fel tudtok fedezni valami logikát???

Nyolc nap egyben...

Az előző bejegyzésem után (egy hete hétfő este) némi bűntudattal feküdtem le, amiért épp egy nem egészen szokványos napunkat dokumentáltam. Hát, azóta az ÉLET (haha) kimondottan azzal szórakozik, hogy véletlenül se legyenek annál egyszerűbb és szokványosabb napjaink!
 Kedden Ákos még nem mehetett óvodába, így behoztam magammal dolgozni (elvégre KÖZÖSSÉGBE nem vihettem! :D ), majd hazafelé - némi villamosozás és vonatozás után - még a boltokat jártuk megfelelő jelmezért. Kb. fél 8-ra értünk haza, és még akkor álltunk neki a farsangi készülődésnek. *
Szerdán volt maga a farsang, csütörtökön Orsi betegedett meg, így pénteken őt kellett nagyszülői felügyeletre bízni, szombat-vasárnap Gábor dolgozott.
Mivel Orsi még vasárnap se volt 100%-os, Gábor hétfőn otthon maradt vele, ma a reggeli menetben volt némi csavar, az estét pedig Zsófi holnapi "jelmezének" tervezésével töltöttük - ebből következik, hogy holnap ismét farsang.
Szóval nem unatkozunk múlt hétfő óta sem... :)

*Óriási szerencsémre belement, hogy mégis kalóz legyen - nemhiába ő az én leginkább kompromisszumkész gyerekem!  :)

Hétfőnk logisztikai szempontból

A minap mondta valaki, hogy nálunk aztán biztos be van osztva, hogy ki, mikor, kivel hova megy, mit csinál. Naná! Csak soha nincs időm leírni, mert erre nem különíthetek el fél órát a napomból csak úgy...
De most megcsinálom, akár az alvás rovására is.
Legyen akkor a mai nap!
Bár az ébresztőm későbbre van állítva, 6:10-kor kelek, ekkor Gábor már felöltözve főzi a kávét, hiszen 20-kor indul.
6:14-kor (szinte minden nap percre pontosan így) Orsi kiabál: "Anya, kiveszeeeel???" Gyorsan benyomom a Duck TV-t, és indulok érte - a reggeli közös kávézásnak így lőttek, de ez alap. Míg a turmix készül, Ákos is kibotorkál, így ketten ülnek alfában a kanapén.
Az első menetrend szerinti konfliktus 6:28-kor bontakozik ki, mikor is megjelenik Zsófi, és átkapcsol a Disney csatornára, mivel ebben a szent pillanatban kezdődik az a sorozat, aminek kedvéért ilyen korán kimászott az ágyból.
Eddigre kész az uzsonnája, Orsi megitta a banánturmixot, én megkávéztam. Gyorsan zuhanyzom, pakolászom, jövet-menet noszogatom Zsófit, hogy készülődjön, közben reggelit készítek Ákosnak, és ráadom a kicsikre az első réteg ruhát.
Sminkelek, hajat vasalok, konstatálom, hogy kiömlött a szőnyegre a bodzás limonádé, ezért (jobb ötletem nem lévén) felhajtom a szőnyeget, hogy zoknis-harisnyás lábak ne tapicskoljanak a cukros löttyben, hátha így megússzuk az átöltözést. Közben Orsi áttelepíti székhelyét a fürdőbe, és a kád szélén sétáltatja a playmobil emberkéket. Ellenőrzöm, szerencsére nem vizes a kád széle, különben ez is ruhacserét eredményezne.
Mivel Ákos beteg (már láztalan, de oviba még nem mehet), ma Gábor nagynénjéék vigyáznak rá (akiknek ezúton is ezer hála!), szóval van egy plusz körünk, korábban kell indulnunk. Duplo vonatok nélkül viszont egy tapodtat sem, hát oké, de a ládába neki kell őket berakodnia, én a kocsiba való lecipelést vállalom csak. Zsófi indul, mi az eredeti tervvel ellentétben még nem. Nincs azért nagy vész, már mi is a kabátnál tartunk, illetve csak a gyerekek. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de ha én ugyanott tartanék az öltözésben, ahol ők, indulás előtt zuhanyozhatnék újra...!
Ákosnak váltóruha és gyógyszer a szatyorban, Zsófi fuvolája a duplo-s ládában (ott ne felejtsem), Orsi bölcsibe való cuccai az én táskámban. Kajámat elraktam, kulcs, forgalmi, telefon, bérlet van.
7:40-kor kéne Orsit a bölcsiben hagyni, de van egy kis csúszás, ráadásul Zsuzsa nénit helyettesítik, így Orsi kicsit meg van illetődve, szóval gyorsan átöltöztetem inkább én. Aztán rohanás - már amennyire a reggeli forgalomban és ilyen időjárási viszonyok közt lehetséges.
8 helyett 1/4 9-kor indulok visszafelé Lőrincről, pedig 30-kor a metrón kéne ülnöm, hogy beérjek. Visszaúton még jobban próbálok sietni, közben pedig azon agyalok, hol hagyjam a kocsit, hogy Gábornak és Zsófinak a legjobb legyen, plusz idő szűkében nekem se kelljen sokat gyalogolnom a metróig. Végül 42-kor vagyok a  metrón, ez még az egye fene-kategória, tűréshatáron belüli késés. 9:05-re beérek, bár felfedezem, hogy a forgalmit véletlenül elhoztam...
Hazafelé Gábor indul el negyed órával korábban, hogy Zsófiért (aki elvileg 1/2 5-ig táncon lenne, de elkéredzkedik a végéről) 1/4 5 után kicsivel odaérjen, és elvigye szolfézsra. Onnan megy a bölcsibe Orsiért, majd Lőrincre Ákosért. Én munka után sietek abba az iskolába, ahol a szolfézs 3/4 6-kor befejeződik, hogy átvigyem Zsófit egy másikba, ahol a majd pénteken elmaradó fuvola óráját kell ma pótolnia. Közben bevillan, hogy pelenkát kell venni, kis kitérő a Müllerben, és megint kések 5 percet. Míg Zsófi fuvolán van, beszaladnék a Spar-ba, majd vissza érte (a zeneóra csak 30 perces), de akkor megint késnék, így aztán inkább csak hazaviszem az iskolatáskát, plusz a saját cuccaimat. A zeneiskolába visszafelé SÉTÁLOK, ennek örömére tűzijátékban gyönyörködhetek (nem vicc!) az úton. Lám-lám, a világ is velem ünnepli, hogy nem rohanok (ma először)...
Így viszont zenesuli után Spar, szóval majdnem 7 óra van, mire hazaérünk. Leckeírás, táskapakolás, kivel mi történt, játék, közben vacsorakészítés, valamint ki mehet a számítógéphez/ki mit nézhet a tévében tárgyú viták következnek. Ezután vacsora,  majd 8-kor a kicsiknek fürdés, aztán míg Gábor Orsit altatja, tornázom 20 percet. Most megyek Ákost lefektetni, aztán ha lesz még erőm, akkor mosogatás, rendrakás, és talán némi felnőtt beszélgetés is belefér.
Mondjuk a holnapi logisztikáról. :D

Márti Barátném kedvéért :)

Íme, itt az életjel.
Sajnos nem volt alkalmunk megtudni, hogy a támadási kísérlet terve* Ákos agyszüleménye volt-e vagy komoly fenyegetés, mert a látogatásból nem lett semmi, sőt, a farsang is meghiúsulni látszik 3. napja tartó magas lázból kifolyólag... Csütörtök délután hányt egyetlen egyszer - jó érzékkel az orvosi váróban, lerövidítve ezzel a várakozási időt, amúgy a lázon kívül semmi tünet.
Kimondottan ciki volt viszont, hogy az óvónéninek, aki észrevette, hogy lázas, már eleve azt kamuzta, hogy reggel is hányt itthon. Miért csinálja ezt velem?!


*azt hiszem, így már kellőképpen óvatosan fogalmaztam