Elmaradt játékok...

Regzsu és anyamanya is megtalált egy-egy blogger játékkal - elnézést, hogy eddig ezekkel nem kezdtem semmit! Az ok elég prózai: a díjátadósdiról szimplán megfeledkeztem, a könyvekkel kapcsolatos körkérdést pedig szégyen-gyalázat, de csak most fedeztem fel! (Így jár, akinek több blogja van, kedves Kinga!)
Igyekszem még ma sort keríteni ezekre, de sajnos én is esti blogoló vagyok...

Kacsák és lovak

Meg persze mi. Komáromban.
Úgy volt, hogy szombaton A-punk koncert lesz Szlovákiában, ÉS megünnepeljük Gica névnapját. Az egyik esemény (természetéből adódóan) nem maradt el, így a hétvégét Komáromban töltöttük. Például ezzel. (A naaagy zabálásokat inkább nem fotóztuk...)

Ákos Gicával sétál

Az egyforma túracipőnkben...
(Ha valakinek jó a 39-es, csak szóljon, viheti!)

Családom, és a ló

"Ottott...!" Épp vízre szállt egy vadkacsa, csak ti nem látjátok...

Reklám

Tévéfüggő vagyok. A tesóm állítólag azért szerette gyerekkorunkban a hétfőket, mert olyankor játszottam vele. Szerintem ez sokat elárul rólam (fiatalabbak kedvéért: ma már elképzelhetetlen, de aznap adásszünet volt)...

Nem állítom, hogy szeretem a reklámokat, de mint minden néző, nyilván viszonyulok hozzájuk valahogy.
Aktuális kedvencem a Kis tejes. Olyannyira, hogy rögtön felmentem a honlapjukra, hevesen fohászkodva, hogy magyar legyen a tejipari cég. Nem mintha elszántan ragaszkodnánk a magyar árukhoz, de úgy éreztem, ha már a Kistehén reklámozza, nyilván csakis valami hungarikum lehet maga a termék is. Nem. Francia. De ettől még meg fogom kóstolni, mert a reklám háttérzenéje szinte egy percre se megy ki a fejemből már napok óta, és mert a legváratlanabb pillanatokban visítom el magam, hogy "Felkavaró, felkavaró ez a heeeeely...!" - a gyerekek nagy örömére. :)

És hogy egyensúlyban legyünk, felidézek pár olyan reklámot is, aminek a készítői megérdemelnének egy maflást, vagy egy jó masszív rotavírust:

"Apu, Buksi kiszökött...!" - Szeretem a kutyákat, de Buksit szívesen vizionálom egy sintértelepre, már csak a kislány miatt
is.

Robitussin - Ezt az agyrémet csakis azért tolerálom, mert született róla egy elég jó kis vicc, de önmagában csapnivaló. Nemkülönben az a "kreatív", aki kitalálta.

"Hétvégén is kihozzák a pénzt..." - Remek. Így máris megéri a hatszorosát visszafizetni a nyugdíjból, ugye? (De itt felsorolhatnám az összes Provident-es kisfilmet, mert mindben nélkülözhetetlen dolgokra veszik fel a horror-hitelt.)

Na jó, nem folytatom a sort tovább, inkább terápiás céllal lá-lá-lá-zom tovább a Kis tejes dalát... Mindenkinek jobb lesz! :)

Születési hiba

Ez van a gyerekeimnek. Jó, tudom, mindenkinek van(nak), legfeljebb nem derül(nek) ki.
És akkor az atópiás dermatitis még egy "szerencsés" hiba, mert jól kordában tartható, és ha esetleg megtudjuk, mi okozza, nagyjából talán ki is védhető.
De azért el vagyok keseredve. A saját kórtörténetem, és Zsófi bőrproblémái után még jobban vigyáztunk: se tejtermék, se kozmetikumok, ruhák külön mosva, minden környezetbarát szerekkel takarítva, és tessék...!
A doktornő azt mondta, nem ezen múlik, hogy kijön-e. Ákoson ránézésre látszik, elég az arcát figyelni: fehér bőr, árnyékolt szemek, szerinte ez tipikus. És én is ilyen vagyok, Zsófiról nem is beszélve. Kaptunk szirupot a viszketésre, fürdőolajat, ami valamelyest hidratál, és egy kis mesekönyvet Tangóról, a viszkető teknősről. Aki ekcémás.
Még egy generáció, és ezt rögtön mellékelhetik minden baba mellé a kórházban. :(((

(Ja, és hogy teljes legyen a kép, vagy szolidaritásból, nem tudom, de közben kiújult a stresszérzékeny pikkelysömöröm.)

Sikerült véghezvinnem a LEHETETLENT!!!

Bitang rossz brownies-t sütöttem... :(
Írhattam volna EHETETLENT is a címbe nyugodtan, de gondoltam, legalább az higgyen optimistának, aki csak ennyit néz meg a bejegyzésből.
Itt kérek elnézést két barátnőmtől és a húgomtól, ők MIND tudják ugyanis az ELRONTHATATLAN, TUTI receptet (persze mindhárman tök másképp) - belátom, nem vagyok méltó Hozzátok, mert a három tökéletes leírásból (plusz abból a cirka tízből, amit még a neten hozzáolvastam) sem voltam képes finomat alkotni.
Elfogyott azért, de nálunk mindig minden süti elfogy.
Ritkán sütök, ez a titkom.
És a család szerencséje. :(((