Közbiztonság

Nem mondom, hogy nem történt a környékünkön soha semmi törvénybe ütköző (sőőőt), de másodszor esett meg, hogy az autónk egyik ablaka nyitva maradt éjszakára, és a kocsiban reggel mindent érintetlenül találtunk. A gyerekülések, Gábor Adidas pulcsija - minden megvolt, pedig egy karnyújtással bárki kivehette volna ezeket.
(Azért is volt óriási mázlink, mert egy dossziéban lent felejtettük az összes hivatalos iratunkat, úgymint eredeti házassági- és születési anyakönyvi kivonatok, bankszámlakivonat-másolatok, stb.)

Az ovis anyák napja vetületei

1.
Mostanában minden elfelejtődik valahogy. Leginkább Zsófi házi feladatai (amikről mi rendre azt hisszük, hogy a napköziben elkészültek), a rajzpályázat beadási határideje (még jó, hogy vannak éjszakai posták, meg ütődött szülők, akik oda rohangálnak ilyesmi miatt), és most az anyák napja.
Nem is elfelejtődött, meg se lett jegyezve.
Az utóbbi időben Gábor hozta-vitte Ákost, és ő köztudottan nem olvas faliújságot. Ma éppen azért mentem érte én, hogy megtudjam a fontosabb események dátumait (gyümölcsnap, anyák napja, kirándulás) és az azokhoz kapcsolódó esetleges tennivalókat.
Beérek, és látom, az óvó néni ünneplő ruhás kislányok haját fonja...
Rohanás haza átöltözni, Ákosnak inget vinni, de nincs vész, bőven visszaérek.
2.
Ákos nagyon lelkesen harangozta be, hogy énekelni fognak nekünk, aztán SEMMIT nem csinál, amit a többiek, pedig tudom, hogy szívesen körjátékozik, szaval, énekel. Most csak álldogál kukán, vigyorog rám, és még azt is csak ímmel-ámmal követi, ahogy a többiek leguggolnak, felállnak, ugrálnak. Holott szó sincs "szereplésről", ez a fajta "műsor" nem stresszeli a gyerekeket, mert együtt csinálnak mindent, és ugyanolyan játékosan, mint bármelyik délelőtt.
Az ajándékokat viszont nagyon büszkén hozza, és igazán korrekt gyerek, mert azt is elmeséli rögtön, melyiket ki segített elkészíteni (ismét naaaagy-nagy piros pont az ovinak, mert az integrált oktatást és a vegyes csoportot úgy működtetik, ahogy).
Innentől kezdve már csak az érdekli, megyünk-e játszótérre, kész, vége az ünnepi hangulatnak.
3.
A gardróbban turkálva megpillantom az egyik régi (dolgozó nő koromban használt) nadrágkosztümöm. Nadrág-ügyben most megint rosszul állok, mert ami nem esik le rólam, az még szorít, és ha nem tartom vissza a lélegzetem órákon keresztül, akkor úszógumim van benne...
Nézegetem-nézegetem, aztán "miért ne?" - leveszem a csíptetős vállfáról, amin idestova 4 (!) éve lóg már.
És feljön rám a 42-es nadrág. Sőt: tökéletesen áll! Még az ovis kisszéken is nyugodtan ülhetek benne, nem fog szétszakadni a fenekemen.
Tudom, múltkor írtam, hogy ez nem fogyis blog, de ezt muszáj volt elmesélnem.

Az idei anyák napjában

az volt a legeslegjobb, hogy a gyerekeim EGYÜTT készülődtek. Semmi veszekedés, nyávogás! Zsófi hívta Ákost, hogy készítsen nekem ő is meglepetést, segített is neki megrajzolni a virágokat, majd Orsi nevében is rajzoltak nekem, aztán kézen fogták, elém vezették, és Orsi is maga adta át az ajándékot. Nagyon aranyosak voltak!!!

Kérdezni tudni kell

- Orsi, kérsz húsgolyót?
- NEEEEM!
- Orsi, adok húsgolyót, jó?
- JÓJÓ!
(Aztán persze vagy eszik, vagy nem.)


Egyébként meg rossz, mint az ördög, és van egy olyan elszánt, komisz arckifejezése, amivel a tilos dolgokat műveli, hogy komolyan félek, mi lesz, ha megnő!

Még szerencse...

hogy nincs se gasztro-, se kreatív blogom, különben főhetne a fejem, hogy a mai alkotásunkról készült fotó melyikbe kerüljön fel. Így nem kérdés. :)
Osztályonként kellett zsíros kenyeret díszíteni az iskolai retro-bálra - a miénk így sikerült.
Természetesen vacsorára is ezt ettük ma, lilahagymával, kacsamájjal, paprikával, és olyan szédületes ízű paradicsommal, hogy én annak tudtam legnehezebben ellenállni. (Na jó, nem is tettem.)