Ez van a gyerekeimnek. Jó, tudom, mindenkinek van(nak), legfeljebb nem derül(nek) ki.
És akkor az atópiás dermatitis még egy "szerencsés" hiba, mert jól kordában tartható, és ha esetleg megtudjuk, mi okozza, nagyjából talán ki is védhető.
De azért el vagyok keseredve. A saját kórtörténetem, és Zsófi bőrproblémái után még jobban vigyáztunk: se tejtermék, se kozmetikumok, ruhák külön mosva, minden környezetbarát szerekkel takarítva, és tessék...!
A doktornő azt mondta, nem ezen múlik, hogy kijön-e. Ákoson ránézésre látszik, elég az arcát figyelni: fehér bőr, árnyékolt szemek, szerinte ez tipikus. És én is ilyen vagyok, Zsófiról nem is beszélve. Kaptunk szirupot a viszketésre, fürdőolajat, ami valamelyest hidratál, és egy kis mesekönyvet Tangóról, a viszkető teknősről. Aki ekcémás.
Még egy generáció, és ezt rögtön mellékelhetik minden baba mellé a kórházban. :(((
(Ja, és hogy teljes legyen a kép, vagy szolidaritásból, nem tudom, de közben kiújult a stresszérzékeny pikkelysömöröm.)
Szlovéniába hálókocsis vonattal
3 hónapja
2 megjegyzés:
Szerintem ne keseredj el! Én úgy vagyok vele, hogy mindent megteszek, ha már a viszketés nem jön vissza, jók vagyunk.
Erről a születési hibáról meg az a véleményem, hogy akkor én hogy ostorozzam magam, mert csak 1 vesét sikerült örökítsek? Merthogy az meg az én hibám, ez világos.
Szóval ne hibáztasd magad légszi!
Jaaa, nem hibáztatom magamat, mert akkor a felmenőimet is kéne; az elkeseredést nem is így értettem.
Az borít ki, hogy mindenre vigyázva ugyanott tartunk, mintha semmit se tettünk volna. (Habár ki tudja, akkor milyen ekcémája lenne már Ákosnak...)
Szóval az a bajom, hogy NEM TUDOM, mit lehetne tenni ellene, és rengeteg dologgal kapcsolatban érzem ezt mostanában.
Megjegyzés küldése