Ákos másfél éves

Két napja adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, de szerencsére nincs kitől elnézést kérnem: Ákos még nem olvas, és amúgy se tűnik hiperérzékeny, sértődős jellemnek, Titeket meg nyilván nem visel meg ez a kis csúszás…

Szóval másfél éves… Visszaolvastam gyorsan, hogy miket írtam róla az első szülinapján, de most nem tudok például adatokkal szolgálni, mert az oltás és az ilyenkor szokásos mérések csak január végén kerülnek napirendre. Elégedjetek meg azzal, hogy nagyjából 86 centis és 11 kilós, majdnem 12 foggal – az utóbbi négyért derekasan meg is szenvedtünk, mint tudjátok.

Elképedve olvastam, mennyi szót tulajdonítottam neki akkor, bár hozzátettem, hogy nem a kontextusukban használja őket (haha, ilyet még leírni is mókás az ő esetében). Nagyon hatékonyan kommunikál mégis! Ha nem magyarázza el, soha nem szerelem vissza az antik szekrényke fogantyúját például, mert míg Ákos rá nem világított, azt se tudtam, hogy több darabból áll, hogy láthattam volna át akkor az összerakás sorrendjét…?! De így sikerült. Lehet, hogy nagyobb zseni lenne, ha ebéd közben szépen, szabatosan inni kérne, viszont remekül értem, ha felkerekedik, hozza a poharát, és a csapra, vagy a teáskancsóra mutogat. Megoldja…
Az üres tányérokat, poharakat a konyhapultra szállítja a lakás minden pontjáról (az én szegénységi bizonyítványomról tanúskodik, hogy sok ilyen pontja van a lakásnak), a koszos ruhát a szennyestartóba dobja, a frissen mosott cucc pedig nem landol már a szemetesben. Talán azért, mert gyakran bízzuk rá kisebb dolgok kukába dobálását, talán más okból, de a szemetes iránti érdeklődése amúgy is alábbhagyott. Most a konnektor a menő! :(((
Mindben vakdugó van, de ha megkaparint egy telefontöltőt, hajszárítót, vagy bármilyen kisebb elektromos kütyüt, azonnal húzza maga után a tévészekrény mögötti elosztóhoz, ugyanis ott lehet jól elbújni… Jelenleg ez a legtöbb közelharc oka.

A pelenkázás viszonylag nyugodtan zajlik, ha valami hihetetlen érdekes vizsgálati tárgy kerül a kezébe. Enélkül szinte reménytelen. Habár ma reggel például teljesen magától mutatta, hogy bekakilt (az ilyesféle jelenségekre amúgy is felhívja egy ideje a figyelmet a pelenkára való mutogatással), és aztán nekiállt levenni a pizsamáját is. Nem volt még ilyen, de magától szaladt a pelenkázóhoz, és mutogatott, hogy fel akar menni, pedig máskor szabályosan kergetni kell ehhez, akármekkora is az a bizonyos csomag…

Sokat játszik autókkal, a könyvekben is a járművek és a kutyák érdeklik leginkább, de ami szerintem igazán érdekes, az a ruhák és kiegészítők iránti kíváncsisága! Nem láttam még ekkora gyereket (pláne kisfiút), aki ilyen élvezettel próbálgatott volna sapkákat, nyakláncokat, cipőket, aki extázisba esik egy új zoknitól (nem volt rajta semmilyen figura), és büszkén mutogatja azt mindenkinek, vagy aki naponta minimum tizenötször szaladna a tükörhöz, hogy megszemlélje, mennyire csinos a piros cipőmben, vagy épp Zsófi rózsaszín, cseresznyemintás rövidnadrágjával a fején. A miatt nagyon örülök ennek, hogy a reggeli öltözködések 90%-ban teljesen simán zajlanak, sőt, még ő reklamál, ha már kint vagyunk a lépcsőházban, és még nincs rajta a kesztyű, de azért kíváncsi vagyok, hogy ez a nagy ruhaszeretet mivé növi ki magát! Egyelőre stylist-nak szánjuk egyébként… :D

Sajnos nem nagyon fotóztunk mostanában, mert a benti képeim soha nem jók, de azért igyekszem feltenni néhányat a ténykedéséről.


Csajozós nézés (és igen, megint orra esett...)



Így rajzol (szinte úgy fogja a tollat, mint Zsófi)



Ilyen, amikor lenyúlja Apa zsemléjét (aztán persze szétdisznólkodja,
de nem eszi meg)



Így tud enni, ha akar (itt bal kézzel)



Egye fene, jobb kézzel is, ha muszáj...



És amikor már "NINCS KANÁL" (Idézet... na honnan???)