Eltelt egy hónap

Úgy, hogy nem írtam.
Igazából ma se fűlik hozzá a fogam (dolgoznom kéne), de egyrészt már régóta ígérgetem többfelé, másrészt pedig legalább a nyaralást illene megörökíteni - elsősorban magamnak, mert az előző évek eseményeit visszaolvasgatva is mindig meglepődöm dolgokon... :)
Szóval volt a legutóbbi bejegyzésem óta számtalan program, iskolai, óvodai kirándulások, gyereknapok, bográcsozás, ballagás és évzáró (ballagásban nem voltunk érintettek), aztán egy hirtelen jött lehetőséggel élve az utolsó tanítási nap másnapján már Lellén is találtuk magunkat.
Rák jegyű lévén szeretem az állandóságot, és bár élvezem a felfedezést, nagyon kíváncsian, nyitottan járok be új, ismeretlen helyeket, számomra annak is van varázsa, ha visszatérhetek valahová újra meg újra, régi ismerősként. Megszokott útvonalak, strandok, éttermek, üzletek - szeretem!
Egy dolog alakult most másként, és ezt nem is bántuk: az időjárás.
Negyedik éve járunk ugyanide nyaralni, eddig mindig főszezonban, és még sose volt igazi strandidőnk! Most végre kijutott belőle, így az egész hét a Balatonban, illetve a strand medencéiben telt. Zsófi egyik barátnője is velünk tartott, aminek azért örültem, mert így neki is volt korban hozzáillő társasága, és egy-két konfliktustól (meg attól, mikor Zsófi olvasott) eltekintve folyamatosan együtt voltak.
Szép színünk lett, vízibicikliztünk, csúszdáztunk (a kicsik is!), jókat ettünk - nagyjából ennyi. A lellei part alig tud kevesebbet, mint egy jobbfajta, homokos tengerpart; gyerekekkel ideális. Ami nekem hiányzott, az a kirándulás, de kánikulában jobb volt így.
Mivel a hét egyik felében Gicáék, a másikban pedig Erikáék nyaraltak velünk, így Gáborral eljutottunk egy hajnali futásra, illetve kettesben vacsorázni is egyszer: durva, de számomra a futás volt a meghatározóbb élmény (40 perc, kb. 7 km, ennek egy része közvetlenül a parton). :)
Képeket egy következő bejegyzésbe teszek majd.
Mióta visszajöttünk, munka van keményen mindkettőnknek, így Zsófi nagyszülőknél, a kicsik oviban-bölcsiben, és ez így lesz a nyár legnagyobb részében. Tervezünk még egy hetet nyaralni augusztusban, de a körülbelüli időponton kívül minden nyitott kérdés még ezzel kapcsolatban.

Tegnap házassági évfordulós alkalomból moziba mentünk, a Mindörökké rock-ra.
Olvastam előtte, hogy Amerikában elég nagy bukta volt a film, a rendező személye se kecsegtetett túl sok jóval (engem nagyon taszított a Hajlakk c. film stílusa), de arra nem számítottam, hogy Pesten egy (trailer alapján jónak ígérkező) premierfilmet szombat délután hárman nézünk...
Talán a kihalt mozi is rányomta kicsit a bélyegét az egészre, de néha komolyan azt gondoltam magamban, hogy kimegyek a filmről.
Még szerencse, hogy (mivel este még koncerten is voltunk) csak ma írok erről, mert azóta kicsit meglágyultam, és hajlandó vagyok inkább a film tényleg ütős jeleneteire, meg a zeneileg jobb pillanatokra emlékezni, de azt kell mondanom, megint a trailer összevágói alakítottak igazán nagyot: sikerült úgy beharangozni a filmet, hogy hiába Adam Shankman neve, mégse gondoltam, hogy csak egy nagyon középszerű musical adaptációja lesz a film, olyan, három (!!!) totálisan érdektelen szálon futó cselekménnyel, amiből egy is közhelyparádé lett volna.
A musical, mint műfaj engem amúgy is irritál (pár esetben azért le tudom győzni a viszolygásom, hát ez nem tartozott közéjük), de egy-két jelenetet, dalt azért szívesen visszanézek majd a filmből. Egy-kettőt. A 123 percből.
Ha a nagyon egyértelmű musical-dalok kimaradtak volna (jellemzően szerelmes vernyogások a két nagyon szimpatikusnak szánt, emiatt totál semmilyen főszereplőtől), ha a cselekményben van egy kis igazi feszültség, és több hangsúlyt kap a korszak zenéje, atmoszférája, ez egy szuper film lehetett volna. A végletekig karikírozott szereplők, szituációk engem nem zavartak, sőt: jó jelnek vettem, hogy legalább nem veszik halálosan komolyan ezt a SEMMIT, ami köré kétórás filmet kanyarítottak.
Kár, hogy nekünk ki kellett fizetnünk...

(Visszaolvastam. Vajon mit írtam volna tegnap???)

Most ritka van

A cím Ákos egyik mondására utal (akkor kérdezte ezt, amikor vonatot láttunk egy olyan vonalon, ahol csak ritkán jár). :)
Megint rég jártam erre, pedig sokszor lett volna mit írnom, és csomó esemény közben fogalmazgattam magamban, hogy milyen formában tálalom majd itt. Aztán a teendők átírták a forgatókönyvet mindig.
Tudom, tudom, mindenkinek arra van ideje, amire szán, blabla... Az is igaz, hogy sokszor viszont kedvem nem volt, vagy már azt se tudtam, mivel kezdjem. Épp ezért előrebocsátom, itt bizony most csapongás lészen!
Egy hete jöttünk haza Lelléről, ahol pocsék idő ide vagy oda, a 4 nap alatt egyszer még strandolni is sikerült. Megvolt az idei badacsonyi kiruccanás is (ez szinte kötelező), így aztán eléggé hasonlított a mininyaralás a tavalyihoz. Tervezek "akkor és most" jellegű fotó-összeállítást készíteni, de tekintve, hogy a lakás-átalakítás képeivel hónapok óta tartozom, nem ígérek semmit.
Orsi épp a hazaérkezésünk napján lett másfél éves. Vagány, jó humorú kis csibész, és sokkal önállóbb, mint a tesói voltak ennyi idősen, sőt, e téren néha a mostani állapotukat is felülmúlja, kisebb szívbajt hozva rám nap mint nap. :)
Ha már nem vettünk neki semmit, úgy tűnt, a másfeledik szülinapjára sikerült bárányhimlőt kapnia, de ez azóta se nyert bizonyítást (kevés pötty, alig hólyagosak, viszketés nincs, láz nincs). Akkor lesz csak 100%, ha egy hét múlva Ákoson is kijönnek a pöttyök. Ha rajta mondjuk csak 2x ennyi lesz, és csak fele ilyen jól viseli, még akkor is bőven mázlisták leszünk.
Hála ennek a nyavalyának, mi nemcsak az időjárás miatt vagyunk bezárva, de a talán-himlő miatt is. Már engem is megvisel kicsit, hogy csak fél órás sétákra óvakodunk le, és lehetőleg akkor, amikor nem találkozunk a gyerekek barátaival...
Zsófi ma jön haza élete első "igazi" táborából. (Nyaralt már egyszer erdei iskolában, de az nem számít, mert anyuval ment.)
Késő este érkezik, de már nagyon várom, és biztos sokáig fent leszünk, hogy mesélhessen! A hét elején kicsit nehezen akklimatizálódott, felhívott naponta akár 5x is, minden különösebb mondanivaló nélkül, aztán szerdától ez megszűnt. Mikor 2 napig nem hallottam róla egyáltalán, már tudtam, hogy jó helyen van. :)
Kíváncsi leszek, megvan-e mindene, be tudta-e osztani a tiszta ruhát és a zsebpénzt, de leginkább az érdekel, hogy érezte magát, kivel barátkozott, és persze miket alkotott!
Ákosnál újabb zeneőrület vette kezdetét! Most a tavalyi foci-vb két slágere a befutó, ezekre táncolunk napjában többször is. Nagy kedvence (szerintem férfiszemmel) Nancy Ajram; azt a verziót nézzük általában, amiben ő is szerepel. Ma azt mondta, ha ő is a videóban lehetne, szeretne hozzá bújni! :)
Az életmódváltásom kezdete (jan. 10.) óta eltelt fél évben sikerült leadnom 20 kg-t. Sajnos már egy hónapja ugyanott toporgok - azt hiszem, kicsit elfogyott a lendület, kevés az elszántság, és ha a súlytartáshoz tényleg nem is kell az eddigi módszert szigorúan követnem, azért be kéne keményítenem újra, hiszen van még rajtam felesleg, amit szeretnék ledolgozni.

Ééés egy utolsó hír a végére (ami még nem is hír, mert bizonytalan): úgy tűnik, nagy változás elé nézünk családilag, de erről még tényleg korai lenne ennél többet írni. Talán majd pár nap múlva.

Last minute

Több bejegyzéssel is elmaradtam. Terveztem írni például egy sírva röhögőst arról, amikor a játszótérre indulás már a ház előtt több sebből vérzett (bepisilés, majd orbitális pofáraesés okán, mindkettő Ákos főszereplésével), majd odaérve a váltott lábon toporgó Zsófinak könyörögtem fél órát, hogy pisiljen a bokorban nyugodtan (marha messze voltunk otthonról), ezt letudván pedig Gábort riaszthattam tartalék gatyáért, mert Ákos a váltást is összepisilte... A sztorin nincs is már mit részletezni, azt hiszem.
Mindezektől eltekintve klassz kis jáccózás volt, nagyszerű fotókkal (klikk rá a nagyításhoz):

Aztán csak szőrmentén írtam a múlt heti last minute nyaralásunkról is Balatonlellén, pedig szuper volt: strandolás, hajókirándulás, biciklizés, kalandpark, hattyúetetés, minden belefért az alig 3 napba, amit ott töltöttünk!



Kimaradt továbbá, hogy Orsi végre eszeget, viszont ennek ellenére sem hízik megfelelő ütemben, aztán az is, mennyire vicces, hogy Ákos a mondókák és dalok TARTALMÁT mondja/énekli el mindig, nem ragaszkodik az eredeti szöveghez, és jó pár aranyköpését is szerettem volna megosztani Veletek, de most csak az jut eszembe, amikor lelkesen mutatta Zsófinak, milyen KORONA (értsd: király) az új gumicsizmája...
2-án kezdi az ovit is, hát, ezzel kapcsolatban is vannak érzéseim, gondolataim, de szerintem úgyis tudjátok... Bízom benne, hogy jól veszi az akadályokat, és erre minden esély meg is van (az ő személyiségével), mégis aggódom picit, hogy mi lesz, hogy lesz...

És még valamiről nem írtam, de azt most is legközelebbre hagyom, mert alakulóban a dolog, és még túl képlékeny a publicitáshoz.

Igyekszem gyakrabban jelentkezni.

Háááát...

Ákos és Zsófi a kertben kergetőznek, bemennek a medencébe, kijönnek, a lépcsőről ugrálnak le háromra, Orsi pedig a füvet ritkítja csini, virágmintás napozóban (K. G., ha olvasod: nyugi, észre se fogod venni!), míg én a teraszon ücsöröghetek a laptopom mellett.

Meg tudnám szokni...

Többen kérdezték...

... miért nincs nyaralós kép Orsiról. Megvan ám ő is!
Róla inkább videók készültek mostanság, amiket csak tegnap óta tudok áttölteni a gépre.
Kárpótlásul rögtön kettőt kaptok:

egy pancsolóst még Sarudról,



és egy evős filmecskét, ami ma készült.

Nyaralás képekben

Itt laktunk:

Többek közt ilyen állatfotókat készítettem:

Zsófi így nyaralt:

És képek még:

Nyaralásról címszavakban

Az első, ami eszembe jut, a gólyafészek. Rengeteg volt! Az elsőnél még sajnáltam, hogy nem tudom lefényképezni, de később annyit láttunk, hogy csak hazafelé jövet jutott eszembe: nem fotóztunk egyet sem.
A helyiek szerint a Tisza-tó a nemrég levonult árhullám, illetve a sok esőzés miatt nem mutatja most meg igazi szépségét, sőt, a szezon is épp csak indulgat, de azért így is nagyságrendekkel több természetfotó készült az idei nyaralásról, mint eddig bármelyikről.
Igazából nem voltak nagy kalandok, csak strandolás, csónaktúra, tücsökzene, békahangverseny, kukorékolás, gémeskút és hűsölés a parasztházban.
Na jó, meccsnézéssel koronázva. :)

Megjöttünk

Holnap végre írok is (az általában bejön, ha megígérem).
Hozok pár képet a nyaralásról, ha feltöltöttem és gatyába ráztam őket, de most be kell érnetek azzal, hogy bemásolom a Horvátországból kapott képeslap szövegét - szerintem legalább olyan sokatmondó, mint egyik-másik írás Örkény: Levelek egypercben c. gyűjteményéből:

"Nagyon szép idő van.
Gyönyörű a tenger!
Sokat fürdünk!
Nagyon jó és szeretnék hazamenni
Zsófi"

Nincs vége!

Sőt, talán mondhatom azt is, hogy a java még csak most kezdődik...!
Köszönöm a kérdéseket, a sok noszogatást - jólesik, hogy hiányoltatok, és bevallom, szégyelltem is magam, amiért eddig hallgattam. Holnaptól más világ lesz! (Igen, mint a fogyókúra: holnaptól!)

Ma csak két képet kaptok a lellei nyaralásunkról - így mulat két igazi férfi:

Nyaralós napló 2. rész

Helyesbítéssel kezdem: Szombat este beugrottak Mártiék (én ezt valamiért vasárnapra tettem a fejemben utólag, ezért maradt ki az előző részből, és ezért maradt félbe a blogírás újabb pár napra). Szóval Pestről hazafelé meglátogattak minket, aminek nagyon örültem, hiszen bár nagyon szoros a kapcsolatunk, ritkán sikerül személyesen találkoznunk. Nem csináltunk semmi különöset, csak beszélgettünk kicsit, de ez is nagyon jólesett! Márti októberre várja a babáját, mégis (vagy éppen ezért) hihetetlenül energikus, csinos, és csak úgy ragyog...! Jó volt látni őket nagyon.

És akkor a folytatás:

Vasárnap se ébredtünk kimondott strandidőre, így hosszas tanakodás után Somogyvámosra indultunk. Régi vágyam vált valóra azzal, hogy megnéztük Krisna-völgyet, bár hozzá kell tennem, némiképp csalódott is voltam, mert a külsőségeken kívül SEMMIT nem láttam és érzékeltem a hely, a közösség szellemiségéből – csak körítés volt, semmi más. Ettől függetlenül maga a hely tetszett, és ha pusztán egy jól menedzselt birtokról lenne szó, szívesen oda is költöznénk, de hogy én hajnalban keljek csak azért, hogy egy Krisna-szobrot öltöztessek matyó ruhába, netán legyezgessem őt lelkigyakorlat gyanánt, az nonszensz.
A kirándulás alatt már kisütött a nap, ezért hazafelé egyenesen a strandra mentünk, hogy megmártózzunk gyorsan vacsora előtt, de a víz hőfoka miatt inkább siettünk haza, hogy a kerti grillen megsüssük az előző nap bepácolt húsokat (Somogyvámoson úgyis csupa vega cuccot ebédeltünk).

A képen az az oltár látható, melynek alakjai (aznap) matyó ruhába voltak öltöztetve, felül pedig a pávatollas legyező, amit említettem.

Nyaralós napló 1. rész

Óriási kihagyás után jöjjön akkor a nyaralás - már amennyire még emlékszem rá... Mit csináljak, be kell látnom, naiv elképzelés volt, hogy majd a Balatonon minden nap a gép elé ülök és beszámolok, képeket töltök fel, miegymás. Elnézést!

Csütörtökön valamivel 11 óra után érkeztünk Szárszóra. Kicsit kipakoltunk, berendezkedtünk, egyeztettük Gicáékkal, hogy mit hozzanak még este, ha jönnek, majd vásárolni és a strandra siettünk. Gondos anya mindent bepakolt ugye, csak épp kenyerünk nem volt, így rétest és lángost ebédeltünk. A boltban találkoztunk Éviékkel, és a délutánt együtt töltöttük: a vizet hidegnek éreztük ugyan, de a gyerekek a fűben eszegetést, meg a homokozást is élvezték szerencsére. A képen Évi látható a két fiúval.




Péntek délutántól-estétől rossz időt jósoltak, így a napot a strandolásra szántuk, hogy még a vihar és a lehűlés előtt kihasználjuk valamelyest a Balaton közelségét. Szerencsére a beígért vihar helyett csak egy kis szél és szemerkélő eső érkezett, de a szombati napot kénytelenek voltunk kirándulással tölteni. Délelőtt a szántódi rév közelében letáborozott cirkusz állatait néztük meg, utána bevásároltunk egy, a szárszóinál nagyobb boltban, este pedig közös sütés-főzést csaptunk, majd csirke gyrost eszegettünk a teraszon párolt zöldséggel és friss salátával.

Nyaralós napló 0. rész

Mivel a nyaralásokat utólag baromi nehéz hitelesen elmesélni, már az elején naplóírásba kezdek:

0. nap (csomagolás):
Írhattam volna akár azt is, hogy -1., -2. nap, és így tovább, hiszen a „csomagolás” fedőnevű hadművelet és idegbaj nálam már napokkal a nyaralás előtt elkezdődik – listaírással, tépelődéssel, pánikolással, hogy mi minden nem fér majd be, és mire nem lesz időm… Hogy a család ebben nemigen vesz részt, az az ő bölcsességüket tanúsítja, engem mindenesetre bosszant időnként rendesen! Amúgy igazuk van: ha a kisujjukat se mozdítják, és ha csak a számukra fontos dolgokat csomagolják is el (úgymint strandpapucs, Ska-P cd, Bartos Erika összes művei és Hello Kitty-s napszemüveg – Rátok bízom, melyik kié…), akkor is lesz bő két hétre való tiszta ruhájuk, sebtapaszuk, lázcsillapítójuk, szúnyogriasztójuk, hajkeféjük, homokozójátékuk, elektromos fogkeféjük, strandtörölközőjük, tusfürdőjük, a jó kétheti bőséges és változatos élelemről már nem is beszélve. Mellesleg egy hétre, és nem az Isten háta mögé készülünk…
Így este 11 körül kezdek már leereszteni, beletörődni, hogy reggelre is marad(t) valami pakolnivaló, és írás közben a Crowded House egyik régi dalát hallgatom már vagy ötödször (Don’t dream It’s over) – igazából csak ettől higgadok ám… És most meg is tehetem, mert mindenki alszik rajtam kívül – Gábor ugyanis a falra mászik attól, hogy rákattanok egy-egy számra, és akár tízszer is lejátszom egymás után. Eddig azon agyaltam, mi mindent nem szabad itthon felejteni, most végre máson töröm a fejem (gyakran visszatérő dilemma ez nálam): az eredeti dal, vagy a feldolgozása kerüljön majd a százas listámra? Mert erről se feledkeztem ám meg, csak (hatás?)szünetet tartok…!
Szóval holnap reggel indulunk. Igyekszem majd mindenről beszámolni rendesen, képekkel, ahogy illik.