2010. augusztus 30., hétfő

Last minute

Több bejegyzéssel is elmaradtam. Terveztem írni például egy sírva röhögőst arról, amikor a játszótérre indulás már a ház előtt több sebből vérzett (bepisilés, majd orbitális pofáraesés okán, mindkettő Ákos főszereplésével), majd odaérve a váltott lábon toporgó Zsófinak könyörögtem fél órát, hogy pisiljen a bokorban nyugodtan (marha messze voltunk otthonról), ezt letudván pedig Gábort riaszthattam tartalék gatyáért, mert Ákos a váltást is összepisilte... A sztorin nincs is már mit részletezni, azt hiszem.
Mindezektől eltekintve klassz kis jáccózás volt, nagyszerű fotókkal (klikk rá a nagyításhoz):

Aztán csak szőrmentén írtam a múlt heti last minute nyaralásunkról is Balatonlellén, pedig szuper volt: strandolás, hajókirándulás, biciklizés, kalandpark, hattyúetetés, minden belefért az alig 3 napba, amit ott töltöttünk!



Kimaradt továbbá, hogy Orsi végre eszeget, viszont ennek ellenére sem hízik megfelelő ütemben, aztán az is, mennyire vicces, hogy Ákos a mondókák és dalok TARTALMÁT mondja/énekli el mindig, nem ragaszkodik az eredeti szöveghez, és jó pár aranyköpését is szerettem volna megosztani Veletek, de most csak az jut eszembe, amikor lelkesen mutatta Zsófinak, milyen KORONA (értsd: király) az új gumicsizmája...
2-án kezdi az ovit is, hát, ezzel kapcsolatban is vannak érzéseim, gondolataim, de szerintem úgyis tudjátok... Bízom benne, hogy jól veszi az akadályokat, és erre minden esély meg is van (az ő személyiségével), mégis aggódom picit, hogy mi lesz, hogy lesz...

És még valamiről nem írtam, de azt most is legközelebbre hagyom, mert alakulóban a dolog, és még túl képlékeny a publicitáshoz.

Igyekszem gyakrabban jelentkezni.

2010. augusztus 26., csütörtök

Háááát...

Ákos és Zsófi a kertben kergetőznek, bemennek a medencébe, kijönnek, a lépcsőről ugrálnak le háromra, Orsi pedig a füvet ritkítja csini, virágmintás napozóban (K. G., ha olvasod: nyugi, észre se fogod venni!), míg én a teraszon ücsöröghetek a laptopom mellett.

Meg tudnám szokni...

2010. augusztus 19., csütörtök

Szilánkok az elmúlt hetek történéseiből

Orsi nemevése-nemhízása miatt újfent kiborultam, mert hullámzó a helyzet. Néha valami már beválni látszik, aztán kiderül, hogy mégse. Eddig még mindenről kiderült, de azért alapvetően optimista és nyugodt vagyok (illetve nem aggódtam magam idegbetegre, ez így pontosabb).
Voltak más jellegű hullámvölgyek is – kudarcos helyzetek anyaként, feleségként, aztán „egyedül vagyok”-érzés, de ezekbe nem megyek bele, szerintem mind átélünk hasonlókat.
Zsófi 3 hetet töltött egyhuzamban a nagyszüleinél, és bár tudtam, hogy jól érzi magát, mert lett végre korban hozzáillő barátnője, azért nagyon hiányzott! Sose volt még ilyen hosszan távol. Most meg Komáromban vannak, Ákossal együtt, és most persze érte aggódom, mert neki ez a 3 nap az eddigi leghosszabb idő, amit máshol tölt. De ma találkozunk!
Anikó esküvőjére Zsófival együtt készülődtünk: körömlakkozás, fodrász, kis smink. Nem vagyok nagy híve az ilyesminek gyerekkorban, de összességében többet adott a kapcsolatunknak a közös szépítkezés, mint amennyit árthatott a személyiségének, hogy fél napon át csak ezzel foglalkoztunk. Induláskor a tükör előtt megállapította: „Tökéletesen nézek ki!” Irigyeltem kicsit, de kívánom magamban, hogy felnőtt nőként is gyakran vélekedjen majd így magáról.
Ákos újra bepisil időnként, amennyire megfigyeltem, egyszerűen csak azért, mert belemerül a játékba. Ha kakilnia kell, akkor még az esetlegesen rajta lévő pelenkát is leveteti, és megy a vécére, azzal nincs gond, de a napokat mostanában csak akkor sikerül szárazon megúszni, ha időnként elzavarom pisilni. Csak hát ez nem szobatisztaság…
Vettünk ma Orsinak etetőszéket, mert a régi már nagyon kopott, szakadozott huzatú, és eddig se voltam vele kibékülve. Jó vásárt csináltunk, mert outlet-ben, leértékelve vettük (minimális esztétikai hibával), és sokkal több funkcióval bír, mint az elődje: dupla tálcás (nem tudom, mennyire fogom kihasználni), dönthető háttámlás (ez most még nagyon jól jön!), a lábtartója is felemelhető, 5 pontos biztonsági öve van (ez volt a fő szempont nálam), és a magassága is állítható (ilyet meg még nem is láttam). Nagy helyet foglal, de ha bemegyek a nappaliba (csak ott fér el, és mi is szinte mindig ott eszünk), jólesik megsimogatni a tekintetemmel.

2010. augusztus 18., szerda

Élünk

Egyelőre legyen elég ennyi.
Ha rossz passzban vagyok, sérelem ér, vagy aggaszt valami, nehezemre esik írni.
De hogy itt vagyok, azt jelzi, hogy kimásztam minden a gödörből.
Zsófi és Ákos hétfő óta Komáromban, holnap reggel megyünk mi is utánuk, de legkésőbb akkor most már tényleg jelentkezem, ha hétvégén hazaértünk.
Addig megpróbálom kiszúrni a szemeteket néhány fotóval, és keresek valami korábbi írást is talán... (Vagy nem. Meglátjuk.)






Gábornak pedig itt is BOLDOG SZÜLINAPOT!