Advent helyett...

Semmi nem úgy alakul, ahogy elképzeltem. Az iskolával jött a tetűjárvány, majd az ótvar, és alig keveredtünk ki ezekből, most itt a hányós-hasmenéses vírus. Én kezdtem el szerda este, és annyira belejöttem, hogy hajnali háromig nem is szabadultam a legkisebb helyiségből. Másnap Gábor itthon maradt, mert reggel nem bírtam felkelni, és mert hajnalban már Ákos is hányt. Tegnap este csatlakozott Zsófi is, és csak remélni tudom, hogy Gábor megússza! Negyedik napja nem szól másról az élet nálunk, mint kármentésről, felmosásról, fertőtlenítésről, és végehossza-nincs teregetésről. A párásításra most nincs gondunk, mert mindenhol pizsamák, ágyneműk, törölközők száradnak naphosszat. Főzni kedd óta nem jutott eszembe.

Visszagondolva Zsófi 5 évvel ezelőtti rotavírusára, mégis abban bízom, hogy megússzuk ennyivel, mert sokkal rosszabb is lehetne…

Friss

Mai történés: Ákost leparkoltam a járókában pár percre egy kupac játékkal, de nem vettem számításba, hogy eléri az asztalt (pedig kabátvásárláskor megmondtam, hogy túl hosszú a gyerek karja!). Szépen fogta magát, és minden mozdíthatót (előke, fogkefe, ruhacsipesz, lego-emberke, babaházba való kisbútor) bedobált a béka mellé az akváriumba.
Gábor így kommentálta a történteket: "Tényleg elég puritánul volt berendezve az az akvárium...!"

Születésnap

Elég furcsán néz ki, hogy így november közepén Zsófi szeptembervégi születésnapjáról mesélek, de igaz, ami igaz, körülbelül azóta vagyok adós minden történéssel, gondolattal. A képek sajnos nem lettek (még) visszatöltve a gépre, a cd-n lévő tömörített mappák több ezer fotójából pedig lusta vagyok válogatni, ezért érjétek be annyival, hogy a szülinap jól sikerült, noha én küszködtem némi bűntudattal, amiért ilyen „megúszósra” szerveztük idén a bulit. Zsófinak régi álma vált valóra a mekis gyerekzsúrral (szigorúan a repülőben, csakis!), nekem pedig hatalmas könnyebbség volt, hogy nem kellett folyton azon aggódnom, hogy Ákos kinek a poharát, sütijét kaparintja meg – sportot űz ugyanis mások lenyúlásából, na persze nem evési-ivási célból, mert aztán minden a legvilágosabb szőnyegen vagy bútorkárpiton végzi…

A gyerekeknek szervezett buli mellett persze családilag is ünnepeltünk: mivel a nagy nap keddre esett, Gábor ellógta a sulit, Zsófit pedig megszöktettük a napköziből (eddig nálunk hagyomány volt, hogy a gyerekek születésnapját otthon töltjük, hát ez most így módosult), és az Orczy-kert nagyrétjén piknikeztünk egyet. Volt minden, ami kell: kiskosárban elemózsia, süti, keksz, gyümölcs, üdítő – aztán a falatozás végére hangyainvázió is természetesen. Jól mulattunk!

Időhúzás

De talán nem érdektelen...
Mivel még mindig nem értem a felgyűlt e-mail-ek végére, és a kedvenc blogjaim olvasásában is tetemes a lemaradásom, most csak azt mesélem el, hogy Zsófi rajzát megjelentette a National Geographic Kids Magazin. A pályázat témája ebben a hónapban a család volt, a kép címe pedig "Szuperhősök vagyunk". A jobb megfigyelők azt is felfedezhetik, hogy a család minden tagja más-más természeti jelenséget személyesít meg (na jó, én egyszerűen csak falevél lettem). Vannak egyéb aranyos részletek is, de akit nem izgat annyira, azt nem untatom, a többieket pedig nem alázom azzal, hogy ezekre kitérjek.
(Kis adalék még: Zsófi az első iskolai értékelésen épp rajzból minősült a leggyengébbnek.)

I'm back!!!

Bizony, egy kedves barátom jóvoltából (akinek hálából NEM írom ki a nevét) a gépünk ingyenesen megjavult, így végre legális a netünk, és fénysebességgel működik minden (már ha ez a mértékegység értelmezhető esetünkben).
Hogy a hosszú szünetért kárpótoljam kíváncsi olvasóim tömegét (ha-ha), igyekszem mostantól sűrűn jelentkezni - amíg bírom... :)

Kezdetnek két Zsófi-beszólás az elmúlt hetekből:

A tanító néninek (a nevét tapintatból cenzúráztam) azért nem jó az angol kiejtése, mert túl jól tud magyarul.

Reggeli készülődéskor: Jól van, na, csak még pihengetek itt pár percig, de azt villámgyorsan csinálom!