Csak olyasmit tudnék írni az elmúlt időszakról, a mai napról, a jövőről, amit mindenki átél, ha gyes után megy vissza dolgozni. Várom, de tartok a sok (új) feladattól, eddig kissé untam a játszóterezős napokat, de ma elkenődve jöttem fel, arra gondolva, hogy lezárul egy korszak, bárcsak jobban kihasználtam volna a gyerekekkel töltött éveket, satöbbi...
Jó érzés, hogy bár új helyre megyek, mégse teljesen ismeretlen közegbe, a munkához pedig kimondottan lelkesen állok hozzá.
Orsi ma aludt először a családi napköziben, és bár konkrétan alvás alig-alig volt, azért nem sikerült rosszul a napja. Nem állítom, hogy nem viselte meg kicsit ez a váltás, de úgy érzem, bele fogunk rázódni.
Tudom, nem túl informatív ez a bejegyzés, nézzétek el nekem!
Amiért elkezdtem írni, az igazából annyi, hogy köszönöm a rengeteg biztató szót, kedvességet, támogatást, a kimondott és kimondatlan ránk gondolást! Az elmúlt napokban-hetekben számtalan ilyen megnyilvánulás áradt felénk, és ez nagyon jólesik.
2011. augusztus 31., szerda
Csupa-csupa közhely
2011. augusztus 26., péntek
Kéne már írnom!
Csak olyan nehezen megy...
Míg nyomaszt valami, amíg nem zárok le magamban egy eldöntendő kérdést, vagy ha bajom van valakivel/valamivel, nem szoktam tudni írni, most meg annyi mindenről kéne, hogy már túl nagy falatnak érzem!
Képekkel is iszonyatosan el vagyok maradva.
A legnagyobb horderejű téma mindenképpen az a hatalmas változás, ami (Gáboron kívül) a család minden tagját közvetlenül érinti majd, és hát közvetve nyilván őt is, de még hogy...!
Én (ha minden igaz) elsejével dolgozni kezdek, és talán már az is majdnem 100%, hogy hol. :D
Akik végig asszisztálták a tipródásomat, de a döntésemről még nem értesültek, most megtudhatják: a "B" verzió mellett döntöttem, és nem is elsősorban a fizetésbeli különbség miatt (bár az is van), hanem azért, mert az ott kínált feltételek valamivel családbarátabbnak tűntek. Így is napi 8 óra, de talán kevésbé stresszes a munka, és a munkaidő egy részét rugalmasan tudom ide-oda tologatni. Remélem...
Ebből következik, hogy Orsi bölcsibe megy. Itt is előállt az a helyzet, hogy mire elköteleződtünk egy (magán)bölcsőde felé, adódott egy másik lehetőség is: váratlanul helyet kapott a körzeti bölcsiben. Úgy tűnik, itt viszont kénytelenek leszünk az első változat mellett maradni, még ha (nem kevés) pénzünkbe kerül is.
Zsófi mindennapjaira szintén nagyon kihat majd ez a változás, hiszen egyedül fog iskolába menni, onnan hazajönni, leckét írni, különórára menni. Nagyon izgulok emiatt, de bízom benne, hogy némi távirányítással működni fog a dolog, és belerázódunk pár hét (vagy hónap) alatt.
Ákos is többet lesz ezentúl az oviban, nem lesz már gyeses anyukája, aki a könyörgése ellenére se hagyja ott ügyeletben... Szerintem délutánonként az utolsók közt jön majd haza, és csak remélni tudom, hogy a tavalyi évhez hasonlóan fog az ovihoz viszonyulni! Sajnos az egyik óvónénije elmegy, így most hevesen drukkolunk, hogy méltó utódja legyen Erika néninek...!
Nem titkolom, vannak aggályaim ezeken kívül is, hiszen 4 éve itthon vagyok, és bár dolgozgattam ezt-azt ez idő alatt is, azért más lesz napi 8 órában helyt állni ott, majd a fennmaradó időben kiszolgálni a családot fizikailag-lelkileg-szellemileg itthon, és a házimunkáról még nem is beszéltünk.
Gábor nagyon sokat segített eddig is, így tudom, hogy Rá számíthatok, de nem lesz egy sétagalopp!
(És igen, tudom, hogy sokan szeretnének a helyemben lenni, de momentán EZ, és ÍGY foglalkoztat.)
2011. augusztus 15., hétfő
Lencsilány
Ha ezt a dalt énekelem Orsinak (általában lefekvéskor), az icipici lencsilánynál mindig beleszól, hogy "Te!", annyiszor hallotta már, hogy "Az Te vagy!", mivel Léna a második neve. Ez a kedvenc dala egyébként, de sok más is van, amibe egy-egy sor erejéig besegít.
Nagyon barátságos: az utcán, a játszótéren hangos "Szia!" és integetés jár minden ismerősnek, plusz a számára szimpatikus ismeretleneknek (néha az én szememmel nézve érdekes szempontrendszer alapján értékel, de ugye a gyerekek olyasmit is látnak, amit mi nem), viszont kezd távolságtartó lenni azokkal, akik felveszik vagy ölelgetik - ilyenkor az "inzultus" után rögtön hozzám szalad és átölel.
Értelemszerűen használja most már a "nem" mellett az "igen"-t is, ami szerintem ekkora gyerektől nagy dolog - Ákos még 2 évesen is maximum "jó"-t mondott, ha valamivel egyetértett.
Szókincséből kikopott az elsők közt megtanult "tessék", viszont a kapott dolgokat megköszöni, bár a legritkább esetben jönnek rá mások arra, hogy a "Szí!" igazából a "köszi" rövidítése. :)
Viszonylag sok szót használ, de többnyire csak a mindennapi érintkezésben számára fontosakat.
Eddig nagyon bátran csúszdázott egyedül, mostanában kezd a csúszda tetején félni - néha csak kapaszkodik két kézzel, olyankor vagy segítséggel csúszik le, vagy le kell venni.
Szereti nagyon, ha utánozzuk - ugyanazt csinálja ilyenkor, mint a nagyok, vagy akár a felnőttek: próbál minél bonyolultabb dolgokat "mondani" vagy csinálni, hátha elvesztem a fonalat, és nagyokat nevet, ha mégsem.
Kedvenc étele a tészta minden mennyiségben, leginkább kézzel fogyasztva. Villával is szívesen eszik, a kanállal mostanában nincs olyan jó barátságban. Én pedig (bizonyos keretek közt) úgy vagyok vele, hogy végre eszik... Nagyjából 9,2 kg most, ami már elfogadható, bár az életkorából és a születési súlyából számolva többnek kéne lennie. És bár vannak 6-9 hónapos babákra való ruhái, melyek egy részét tavaly október óta hordja, mostanában már nem aggódom ezen.
Tápszer és szopi után egyedül alszik el a saját ágyában, és átalussza az éjszakákat, ami szuper, de csak itthon működik. Ha más vigyáz rá nap közben, általában babakocsiban altatják.
A gyerektársaságot nagyon szereti, de azt már most simán jelzi, ha valamihez nincs kedve - eltolja, aki erőszakoskodik vele, vagy rászól, hogy "neee", aztán ott is hagyja - bár megszokta, hogy nyúzzák, nem egy áldozat típus. Szeret homokozni, kergetőzni, mászókázni, hintázni, táncolni, a benti játékok közül pedig az építés a kedvence.
Miért is szedtem össze így ezeket?
Mert a napokban másoknak is el kell majd mesélnem, milyen kislány Orsi, mit tud, mit szeret, mit hogyan szokott csinálni.
Úgy tűnik, szeptembertől bölcsis lesz...
2011. augusztus 11., csütörtök
Kicsit alakoskodom is... :)
Ez az évem úgyis nagyjából erről szólt eddig.
Sokan kérdezik, mennyit fogytam, honnan kezdtem, hol tartok, mi a cél, és kértek előtte-utána fotókat is.
Hááát...
Az az igazság, sajnos az elején nem voltam elég bátor, hogy csak úgy odaálljak a gép elé, felvállalva, hogy ez vagyok én. Most már bánom!
Így a januári fotó télikabátos, de kb. ebből is lehet sejteni azért a helyzetet...
A két kép közt 7 hónap, 3 ruhaméret, és 10 dkg híján 22 kg van.
És tudom, hogy bőven van még mit csinálnom, van min alakítanom, de azt is, hogy jó úton haladok. A módszer még mindig ugyanaz: kalóriaszámolás, ha ez valami miatt nem megy, akkor is odafigyelek, hogy mit és mennyit eszem, plusz mozgás. Továbbra sincs titkos csodaszerem.
Sokat segít viszont a közösség ereje, ezt én itt találtam meg, és nagyon inspiráló tud lenni az is, ha hozzám hasonló nők vívódásairól, sikereiről olvasok, Nonó pedig tudja motiválni az embert! :)
És persze emellett elengedhetetlen a család támogatása, akár az étkezésről, akár arról van szó, hogy a mozgásra időt találjak. Szerencsére ők is úgy látják, hogy megéri! :)
2011. augusztus 9., kedd
Átváltoztam :)
Majdnem fél éve vettem az egyik kuponos oldalon egy átváltoztatós kupont, ami 4 alkalom infraszaunát, frizurát, sminket, ruhakölcsönzést, illetve fotózást foglalt magában.
Tegnap volt a nagy nap, és bár (Andi barátnőméknél való borozásból kifolyólag) elég vacak éjszaka után mentem a szalonba, jól éreztem magam, a képek láttán pedig egyik ámulatból estem a másikba. Néztem őket, és hajtogattam, "ez nem is én vagyok", de hát ez az átváltozás lényege, nem igaz?
És az a helyzet, hogy mégis csak minden képen én vagyok, ráadásul (egyelőre) retusálatlanul.
Köszönet a Napi Tippnek, a Kairó Szépségszalonnak, és Adrienn barátnőmnek, aki rengeteget segített!!!