2011. augusztus 31., szerda

Csupa-csupa közhely

Csak olyasmit tudnék írni az elmúlt időszakról, a mai napról, a jövőről, amit mindenki átél, ha gyes után megy vissza dolgozni. Várom, de tartok a sok (új) feladattól, eddig kissé untam a játszóterezős napokat, de ma elkenődve jöttem fel, arra gondolva, hogy lezárul egy korszak, bárcsak jobban kihasználtam volna a gyerekekkel töltött éveket, satöbbi...
Jó érzés, hogy bár új helyre megyek, mégse teljesen ismeretlen közegbe, a munkához pedig kimondottan lelkesen állok hozzá.
Orsi ma aludt először a családi napköziben, és bár konkrétan alvás alig-alig volt, azért nem sikerült rosszul a napja. Nem állítom, hogy nem viselte meg kicsit ez a váltás, de úgy érzem, bele fogunk rázódni.
Tudom, nem túl informatív ez a bejegyzés, nézzétek el nekem!
Amiért elkezdtem írni, az igazából annyi, hogy köszönöm a rengeteg biztató szót, kedvességet, támogatást, a kimondott és kimondatlan ránk gondolást! Az elmúlt napokban-hetekben számtalan ilyen megnyilvánulás áradt felénk, és ez nagyon jólesik.

2011. augusztus 26., péntek

Kéne már írnom!

Csak olyan nehezen megy...
Míg nyomaszt valami, amíg nem zárok le magamban egy eldöntendő kérdést, vagy ha bajom van valakivel/valamivel, nem szoktam tudni írni, most meg annyi mindenről kéne, hogy már túl nagy falatnak érzem!
Képekkel is iszonyatosan el vagyok maradva.
A legnagyobb horderejű téma mindenképpen az a hatalmas változás, ami (Gáboron kívül) a család minden tagját közvetlenül érinti majd, és hát közvetve nyilván őt is, de még hogy...!
Én (ha minden igaz) elsejével dolgozni kezdek, és talán már az is majdnem 100%, hogy hol. :D
Akik végig asszisztálták a tipródásomat, de a döntésemről még nem értesültek, most megtudhatják: a "B" verzió mellett döntöttem, és nem is elsősorban a fizetésbeli különbség miatt (bár az is van), hanem azért, mert az ott kínált feltételek valamivel családbarátabbnak tűntek. Így is napi 8 óra, de talán kevésbé stresszes a munka, és a munkaidő egy részét rugalmasan tudom ide-oda tologatni. Remélem...
Ebből következik, hogy Orsi bölcsibe megy. Itt is előállt az a helyzet, hogy mire elköteleződtünk egy (magán)bölcsőde felé, adódott egy másik lehetőség is: váratlanul helyet kapott a körzeti bölcsiben. Úgy tűnik, itt viszont kénytelenek leszünk az első változat mellett maradni, még ha (nem kevés) pénzünkbe kerül is.
Zsófi mindennapjaira szintén nagyon kihat majd ez a változás, hiszen egyedül fog iskolába menni, onnan hazajönni, leckét írni, különórára menni. Nagyon izgulok emiatt, de bízom benne, hogy némi távirányítással működni fog a dolog, és belerázódunk pár hét (vagy hónap) alatt.
Ákos is többet lesz ezentúl az oviban, nem lesz már gyeses anyukája, aki a könyörgése ellenére se hagyja ott ügyeletben... Szerintem délutánonként az utolsók közt jön majd haza, és csak remélni tudom, hogy a tavalyi évhez hasonlóan fog az ovihoz viszonyulni! Sajnos az egyik óvónénije elmegy, így most hevesen drukkolunk, hogy méltó utódja legyen Erika néninek...!

Nem titkolom, vannak aggályaim ezeken kívül is, hiszen 4 éve itthon vagyok, és bár dolgozgattam ezt-azt ez idő alatt is, azért más lesz napi 8 órában helyt állni ott, majd a fennmaradó időben kiszolgálni a családot fizikailag-lelkileg-szellemileg itthon, és a házimunkáról még nem is beszéltünk.
Gábor nagyon sokat segített eddig is, így tudom, hogy Rá számíthatok, de nem lesz egy sétagalopp!
(És igen, tudom, hogy sokan szeretnének a helyemben lenni, de momentán EZ, és ÍGY foglalkoztat.)

2011. augusztus 15., hétfő

Lencsilány

Ha ezt a dalt énekelem Orsinak (általában lefekvéskor), az icipici lencsilánynál mindig beleszól, hogy "Te!", annyiszor hallotta már, hogy "Az Te vagy!", mivel Léna a második neve. Ez a kedvenc dala egyébként, de sok más is van, amibe egy-egy sor erejéig besegít.
Nagyon barátságos: az utcán, a játszótéren hangos "Szia!" és integetés jár minden ismerősnek, plusz a számára szimpatikus ismeretleneknek (néha az én szememmel nézve érdekes szempontrendszer alapján értékel, de ugye a gyerekek olyasmit is látnak, amit mi nem), viszont kezd távolságtartó lenni azokkal, akik felveszik vagy ölelgetik - ilyenkor az "inzultus" után rögtön hozzám szalad és átölel.
Értelemszerűen használja most már a "nem" mellett az "igen"-t is, ami szerintem ekkora gyerektől nagy dolog - Ákos még 2 évesen is maximum "jó"-t mondott, ha valamivel egyetértett.
Szókincséből kikopott az elsők közt megtanult "tessék", viszont a kapott dolgokat megköszöni, bár a legritkább esetben jönnek rá mások arra, hogy a "Szí!" igazából a "köszi" rövidítése. :)
Viszonylag sok szót használ, de többnyire csak a mindennapi érintkezésben számára fontosakat.
Eddig nagyon bátran csúszdázott egyedül, mostanában kezd a csúszda tetején félni - néha csak kapaszkodik két kézzel, olyankor vagy segítséggel csúszik le, vagy le kell venni.
Szereti nagyon, ha utánozzuk - ugyanazt csinálja ilyenkor, mint a nagyok, vagy akár a felnőttek: próbál minél bonyolultabb dolgokat "mondani" vagy csinálni, hátha elvesztem a fonalat, és nagyokat nevet, ha mégsem.
Kedvenc étele a tészta minden mennyiségben, leginkább kézzel fogyasztva. Villával is szívesen eszik, a kanállal mostanában nincs olyan jó barátságban. Én pedig (bizonyos keretek közt) úgy vagyok vele, hogy végre eszik... Nagyjából 9,2 kg most, ami már elfogadható, bár az életkorából és a születési súlyából számolva többnek kéne lennie. És bár vannak 6-9 hónapos babákra való ruhái, melyek egy részét tavaly október óta hordja, mostanában már nem aggódom ezen.
Tápszer és szopi után egyedül alszik el a saját ágyában, és átalussza az éjszakákat, ami szuper, de csak itthon működik. Ha más vigyáz rá nap közben, általában babakocsiban altatják.
A gyerektársaságot nagyon szereti, de azt már most simán jelzi, ha valamihez nincs kedve - eltolja, aki erőszakoskodik vele, vagy rászól, hogy "neee", aztán ott is hagyja - bár megszokta, hogy nyúzzák, nem egy áldozat típus. Szeret homokozni, kergetőzni, mászókázni, hintázni, táncolni, a benti játékok közül pedig az építés a kedvence.
Miért is szedtem össze így ezeket?
Mert a napokban másoknak is el kell majd mesélnem, milyen kislány Orsi, mit tud, mit szeret, mit hogyan szokott csinálni.
Úgy tűnik, szeptembertől bölcsis lesz...


2011. augusztus 11., csütörtök

Kicsit alakoskodom is... :)

Ez az évem úgyis nagyjából erről szólt eddig.
Sokan kérdezik, mennyit fogytam, honnan kezdtem, hol tartok, mi a cél, és kértek előtte-utána fotókat is.
Hááát...
Az az igazság, sajnos az elején nem voltam elég bátor, hogy csak úgy odaálljak a gép elé, felvállalva, hogy ez vagyok én. Most már bánom!
Így a januári fotó télikabátos, de kb. ebből is lehet sejteni azért a helyzetet...


 A két kép közt 7 hónap, 3 ruhaméret, és 10 dkg híján 22 kg van.
 És tudom, hogy bőven van még mit csinálnom, van min alakítanom, de azt is, hogy jó úton haladok. A módszer még mindig ugyanaz: kalóriaszámolás, ha ez valami miatt nem megy, akkor is odafigyelek, hogy mit és mennyit eszem, plusz mozgás. Továbbra sincs titkos csodaszerem.


Sokat segít viszont a közösség ereje, ezt én itt találtam meg, és nagyon inspiráló tud lenni az is, ha hozzám hasonló nők vívódásairól, sikereiről olvasok, Nonó pedig tudja motiválni az embert! :)

És persze emellett elengedhetetlen a család támogatása, akár az étkezésről, akár arról van szó, hogy a mozgásra időt találjak. Szerencsére ők is úgy látják, hogy megéri! :)


2011. augusztus 9., kedd

Átváltoztam :)

Majdnem fél éve vettem az egyik kuponos oldalon egy átváltoztatós kupont, ami 4 alkalom infraszaunát, frizurát, sminket, ruhakölcsönzést, illetve fotózást foglalt magában.
Tegnap volt a nagy nap, és bár (Andi barátnőméknél való borozásból kifolyólag) elég vacak éjszaka után mentem a szalonba, jól éreztem magam, a képek láttán pedig egyik ámulatból estem a másikba. Néztem őket, és hajtogattam, "ez nem is én vagyok", de hát ez az átváltozás lényege, nem igaz?
És az a helyzet, hogy mégis csak minden képen én vagyok, ráadásul (egyelőre) retusálatlanul.







Köszönet a Napi Tippnek, a Kairó Szépségszalonnak, és Adrienn barátnőmnek, aki rengeteget segített!!!