Reklám

Tévéfüggő vagyok. A tesóm állítólag azért szerette gyerekkorunkban a hétfőket, mert olyankor játszottam vele. Szerintem ez sokat elárul rólam (fiatalabbak kedvéért: ma már elképzelhetetlen, de aznap adásszünet volt)...

Nem állítom, hogy szeretem a reklámokat, de mint minden néző, nyilván viszonyulok hozzájuk valahogy.
Aktuális kedvencem a Kis tejes. Olyannyira, hogy rögtön felmentem a honlapjukra, hevesen fohászkodva, hogy magyar legyen a tejipari cég. Nem mintha elszántan ragaszkodnánk a magyar árukhoz, de úgy éreztem, ha már a Kistehén reklámozza, nyilván csakis valami hungarikum lehet maga a termék is. Nem. Francia. De ettől még meg fogom kóstolni, mert a reklám háttérzenéje szinte egy percre se megy ki a fejemből már napok óta, és mert a legváratlanabb pillanatokban visítom el magam, hogy "Felkavaró, felkavaró ez a heeeeely...!" - a gyerekek nagy örömére. :)

És hogy egyensúlyban legyünk, felidézek pár olyan reklámot is, aminek a készítői megérdemelnének egy maflást, vagy egy jó masszív rotavírust:

"Apu, Buksi kiszökött...!" - Szeretem a kutyákat, de Buksit szívesen vizionálom egy sintértelepre, már csak a kislány miatt
is.

Robitussin - Ezt az agyrémet csakis azért tolerálom, mert született róla egy elég jó kis vicc, de önmagában csapnivaló. Nemkülönben az a "kreatív", aki kitalálta.

"Hétvégén is kihozzák a pénzt..." - Remek. Így máris megéri a hatszorosát visszafizetni a nyugdíjból, ugye? (De itt felsorolhatnám az összes Provident-es kisfilmet, mert mindben nélkülözhetetlen dolgokra veszik fel a horror-hitelt.)

Na jó, nem folytatom a sort tovább, inkább terápiás céllal lá-lá-lá-zom tovább a Kis tejes dalát... Mindenkinek jobb lesz! :)