RTL-es csirke

Ákos már egy ideje néha teljesen kifordul magából. Van olyan, hogy napokig semmi, aztán egyszer csak nem fogad el ételt, a szájában kotor egyszerre 3-4 ujjával, közben pedig ordít (bármilyen képtelenségnek tűnik is ez így egyszerre). Fogzik, igen.
Ismeretlen jelenség ez számunkra, mert Zsófinál (egyetlen sikítva sírós éjszakát kivéve) teljesen kimaradt, én mindig csak ámultam, hogy jééé, már megint új fogak nőttek ki, tünetek és nyűgösködés nélkül.
A legszörnyűbb velejárója a dolognak a hasmenés. Nem mintha sok lenne, vagy pelenkából kifolyós, mint a vírus miatti, neeeem. Mennyiségre nem vészes, és nem ismétlődik 10 percenként, olyan gyorsan felmarja viszont a bőrt, hogy ma a gyakori pelenkacsere és a vastag gyógykenőcs alkalmazása mellett is véres, hólyagos sebekig jutottunk. Lemosás után már Lidocain krémet kentem a bőrére szegénynek, hogy ne szenvedjen annyira.
Ezt most leginkább a tegnap este miatt meséltem el, amikor Ákos órákon keresztül sírt és vergődött, majd végül fél kettőkor egy kád meleg vízben nyugodott meg. Egy darabig kiürült flakonokkal hajókáztunk (jó pár van belőlük, ahogy félig telikből is), majd előkerült a gumicsirke. Tipikus példájaként annak, amikor az a játék menti meg a napot, az estét, a szülők idegeit, amiről azt gondoltuk, soha semmire nem lesz jó. Szegény csirke csak hörgött a belé került víztől, de a(z újabb fájdalmas) pelenkázáson is részt kellett vennie, majd természetesen velünk jött az ágyba is. Csak kétszer rántott vissza mindenkit a bóbiskolásból, ahogy Ákos ráfeküdt, és a párna se ázott át teljesen, épp csak lucskos lett kicsit… Gábor félálomban közölte még, hogy ezentúl az állatkereskedésben, kutyajátékok közt kell majd Ákosnak alvós cuccot vadászni, én még vigyorogva elképzeltem, ahogy Ákos egy hatvandekás velőscsontra hajtja majd a fejét a bölcsiben, aztán fél 3 tájt végre elaludtunk.