Az idő múlása

Nem is olyan rég megemlékeztem a blogom egyéves születésnapjáról.
Ha valamikor, hát most sokkal jobban átérzem, hogy elmúlt egy év!
Mert újra kedvem támadt írni a lomtalanításról.
De nem fogok, mert ez nem egy lakógyűlés, és nem is a lakóközösség vagy a társasházkezelő honlapja. És mert utálom magamat is a sok háborgásért. Csak annyit mesélnék el, hogy mindkét fél (FKF és a régi bejegyzésben látható fotón szereplő úriember naaagy családja) továbbfejlesztette a technikáját: A közterületesek kikötötték, hogy nem lehet már a lépcsőházak elé kirakni a cuccot, csakis az utca végébe. Az "önkéntes lomtalanítók" pedig már jó előre elfoglalták a helyeket. Ki kempingszéken, ki hokedlin, ki forgószékben, magnóval - egy a közös bennük: mind a szajré előtt jelentek meg. Még szinte senki nem pakolt ki, de ők már ott ülnek, 50 méterenként, szabályosan.
Én pedig továbbra is nehezményezem, hogy a leendő kupac máris az ő tulajdonuk.