Gusztustalan

A cím nem véletlen, lehet ugrani a (még nemlétező, de majd megíródó) következő bejegyzésre!!!

Reggel (óraátállítás volt, úgyhogy inkább délelőtt) a szemetelő eső ellenére is lementünk kicsit levegőzni, zöldségesnél pénzt költeni, ilyesmi. Főként azért, hogy az időzavar ellenére is legyen déli alvás, este normális időben lefekvés, mert a múltkor az az éjszakázós időszak sokat kivett belőlünk. Valószínűleg a felettünk lakókból is, mert azóta minden áldott nap fúrnak-faragnak, kopácsolnak, fűrészelnek... Ablakcseréről volt szó, de gyanítom, hogy már a vasbeton panelek egy részét is átrakatták ytong-ra...
Tehát sétáltunk, már éppen hazafelé. Ákos nagy kedvencei a kutyák és a galambok, mindig nagy örömmel közelíti meg őket - már amennyire hagyják magukat. Ma nagy jókedvében egy kis botdarabbal üldözőbe vett egy különösen szép, majdnem teljesen fehér galambot, és hangos "Ham-ham!" kiáltásokkal igyekezett a botot a galamb csőrébe tömni. Szerencsére esélye se volt.
Így aztán rájöttünk, hogy az a valami nem bot.

Délután Zsófi (nem tudom, milyen indíttatásból, de ez nála igen gyakori) egyszer csak elém állt, és azt mondta: "Tudod, mit, anya? Ma azt játsszuk, hogy mi vagyunk a hányós pillangócsalád...!"

A kép régebbi, és emlékeim szerint teljesen egészséges lepkét, hernyót és bábot ábrázol, a címe: Szivárványosné Orsolya, Szivárványos Lilla és Szivárványos Sarolta