Kihagytam...

Noha még mindig küzdünk a vírussal, ígérem, ez lesz az utolsó hányós momentum, amit megosztok Veletek, de nem bírom nem leírni:

Nagyon szeretem a tarhonyát. Olyannyira, hogy amikor Zsófiék óvodai étlapján megpillantottam, rendszeresen vicceltem azzal, hogy nem is megyek dolgozni, maradok ebédig, délutánonként pedig megkérdeztem, nem hozott-e haza véletlenül egy adagot nekem a kabátzsebében (a másik hasonló nagy kedvenc a paradicsomos káposzta)...

Nem csoda hát, hogy péntek este, a vécé felett görnyedve Zsófi azt mondta Gábornak: "Na, anya biztos szomorú lesz, hogy kihányom a tarhonyát!". Illetve miket beszélek?! Valahol mégis csoda, mert én ugyan nem voltam vicces kedvemben egyszer sem, míg a hideg porcelánt ölelgettem...