Célegyenesben

Nagyon tiltakozik a lelkem az ellen, hogy a készülődést versenyfutásként éljem meg, mégis ez a cím ugrott be elsőként, így hát valószínűleg mégis csak ez a helyzet.
Nos, jól állunk, azt hiszem. Az ajándékok ebben a percben is "csomagolódnak", sült mézes is, készült lekvár is, a díszek ellenőrizve, amire kerülnek, az is készen áll (ezt azért csak így körülírva, mert néha gyerekek is olvasnak), a menü elméletben már többször elkészült, és a lakás se disznóól már. Azt nem merném leírni, hogy rend és tisztaság van, de nekünk elég, amit sikerült elérni. Nehéz volt megemésztenem, de végül beláttam, hogy nem fog minden sikerülni, amit elterveztem, amire vágytam. A családi béke, és némi alvás érdekében lemondtam hát két vendégséget, és elfogadtam, hogy a Zsófinak szánt mesekönyv valami más alkalomra készül csak el. (Félő, hogy jövő ilyenkorra, mert az összevásárolt kellékek és díszítőelemek egy része kimondottan karácsonyi...)

A teendők nem fogytak még el (soha nem is fognak), de isteni érzés esténként leülni kicsit, és az ablakdíszek, meg az adventi koszorú gyertyáinak fényében a szentestéről álmodozni... Szinte ez a tél egyetlen értelme (a forró, alkoholos italokon kívül).

Legyen mindenkinek nagyon szép, meghitt karácsonya!