Koppanás

Tudtuk ám, hogy május elseje van! És hogy az a munka ünnepe! Voltunk úttörők, felvonulást is láttunk nem egyszer.
Csak ma valahogy olyannyira el voltunk foglalva a saját kis ünnepünkkel - mert igenis valahol ünnep, ha 24 órát MAJDNEM kettesben tölthetünk (egy 3 hónapos még ugye nem sok vizet zavar, de ezt is csak a többgyerekesek tudják), nem is sűrűn adatik meg - , hogy addig a képletig már nem jutottunk el agyilag, miszerint nemzeti ünnep = zárt boltajtók... Szóval elindultunk vásárolni. Végre nyugodtan. Nem kell senkivel semmin vitatkozni (ki tolja a kocsit, milyen sajtot vegyünk, miért nem kell otthonra még egy labda, se 1500 db-os puzzle, stb.), nem rohangál el egy gyerek se (értsd: Ákos nem rohangál el), úgyhogy lehet nézelődni, illetve beszélgetni arról higgadtan egyetérteni abban, mit miért nem veszünk meg.
Itthon elhatároztuk, hogy a Lidl az úticél (máskor ez se egyszerű ám!), majd azt is, hogy melyik. Az úton megállapodtunk abban, hogy a holnapi anyák napjára való tekintettel beugrunk a közelében lévő Praktikerbe is virágot nézni a nagymamának, akihez holnap a gyerekekért megyünk, és ebben se volt köztünk vita.
Aztán megérkeztünk az üres parkolóba. És még mindig nagyon nehezen esett le. Azt hiszem, a Kész átverés-ben is sikert arattunk volna a bamba képünkkel, de aztán feltaláltuk magunkat, és ha nem túl is költséghatékonyan, de kihasználtuk a nyugodt pénzköltés lehetőségét.
Persze ettől még tej nem lett itthon. Se citromlé. Se felvágott. Se virág.
Holnap reggel (kicsit kevesebb pénzzel) vissza a START mezőre...