Tálalás kérdése

Neeem, ez a bejegyzés nem fog gasztro-címkét kapni...
És azt is megjegyzem elöljáróban, hogy az idézett párbeszéd teljesen véletlenül vett olyan fordulatot, amilyet (ó, pedig milyen szuper lenne ENNYIRE rafkósnak lenni!), de okulásul szívesen megosztom nőtársaimmal, hátha valaki hasznát veszi.
Készül a vasárnapi ebéd, fő a leves, sül a hús, mikor is megkérdezem Gábortól, hogy rizst vagy krumplit készítsek inkább köretként. A szokásos választ kapom, neki ugyebár mindegy, amelyik egyszerűbb... Ettől szoktam a falra mászni. Végül csak kikényszerítem belőle, hogy a krumplit azért jobban szereti (nem mintha nem tudnám). Teszek-veszek tovább, és valahogy a fogamzásgátlásról kezdünk beszélgetni, hogy ezután hogyan is legyen... Mesélem, hogy hallottam egy új eszközről, ami nekem elég szimpatikus, bár árban húzós, elkezdem ecsetelni a neten olvasott előnyöket, vélt vagy valós hátrányokat, közben kavarom a levest, a vágódeszkát a mosogatóba teszem, ő meg hümmög a tőle megszokott módon. Mikor úgy érzem, hogy már magamat is untatom a részletes beszámolóval (a google és az internetes fórumok korában ugye már jóóóó alaposan utána lehet járni bárminek), gyakorlatibb dolgok kezdenek foglalkoztatni.
És akkor neki szegezem a kérdést:
- Lehetek szemét, kérhetek Tőled valamit?
Erre ő, kissé megrettenve:
- Köttessem el magam, vagy ilyesmire gondolsz?
Hirtelen nem is értem, hogy' a francba juthatott ilyen következtetésre, mert már rég máshol jár az eszem, de azért érzem, hogy most jó alkupozícióban vagyok:
- Neeeem, csak arra gondoltam, pucolhatnál krumplit...

Érzem én, hogy szemétség volt kierőszakolni belőle a krumplis választ, majd viseltetni vele a következményeket, de higgyétek el, ilyen készségesen krumplit hámozni én még embert nem láttam...

(Éés ugye, hogy használható ez a történet valamire...?)