Helyesbítés

Reggel Zsófit késve indítottam iskolába (beért azért, csak nem úgy, ahogy máskor szokott), a konyhát felhintettem kristálycukorral, Ákos megúsztatott két 500 oldalas könyvet az akváriumban, elvégre a teknősöknek is kell a kultúra. Ennél jóval több kötetet kellett viszont a radiátoron szárítgatni, mert a tejeskávém, amit a polcra tettem le, nem átallott a könyvek ALÁ borulni. Hegyekben áll a mosatlan edény, a koszos ruha, a vasalnivaló, és nem sikerült ma új szorzótáblát megtanulni (amúgy már mindet tudni kéne, és mi Gáborral tudjuk is)...
De a kiborulás még mindig várat magára!!! (És nem hencegek ám, mert TUDOM, hogy eljön majd az is.)

Most jön a helyesbítés kiegészítése:
Napok óta készülök vasalni, és minden este, mire oda jutnék, hogy akkor nekiállok, azzal húzom ki magam a munka alól, hogy már megint nem vettük ki a vasalódeszkát a gardróbból (ami a gyerekszobával egyben van, és ott ugye este már nem zörgünk).
Napok óta nem veszem észre, hogy nevezett
eszköz (?)/bútordarab (?) ALKALMATOSSÁG a legutóbbi vasalás után a nappaliban maradt, a könyvespolcnak támasztva. Ebből több (ránk nézve igen negatív) következtetés is levonható ugyebár...