Mármint programokból. Szépen sorban:
Koncert: Nem, nem tévedés, hogy ezzel kezdem, ugyanis péntek délután kiderült, hogy a 29-én 0 óra 40 perc, az péntek éjjel van, nem pedig szombaton. Még időben! Egy félreértés miatt így is elmaradt egy utcai koncert, amit a Nyugatinál lévő színpadra terveztek, hát durva lett volna, ha a Csodák Palotája miatt is csak szombaton reklamálnak… Szóval a péntek délután pánikszerű készülődéssel, pakolással telt, hogy emberi időben érjünk át Káposztásmegyerre, majd gyors vacsora, fürdetés, altatás után indultunk is Bezi kocsmájába (Dongó Café, ez itt a reklám helye), onnan pedig éjfélkor a Millenárisra. A zenekar hangulata alapján semmi jóra nem számítottam, de maga a buli irtó jól sikerült – mondjuk elsősorban a hangosításnak és a közönségnek köszönhetően! Két nagyon részeg srác végigtáncolta az egészet (na jó, a közepén engem is a színpad elé rángattak, szóval kicsit besegítettem nekik), a Sex and Violence-re pedig a színpadra került egy hegedűs, aki felejthetetlenné hangszerelte át az Exploited egyébként hmmm… minimum egyszerűnek nevezhető nótáját. A spontán produkciónak köszönhetően nagyon megnőtt az A-punk péntek esti rajongótábora, azt hiszem, fogalmazhatunk így. És bár visszatapsolták(tapsoltuk) őket, a könyörtelen szervezők szíve nem lágyult meg, keményen leparancsolták a fiúkat a színpadról. Kettőtől fél négyig a Rézmál teraszán múlattuk az időt, egy unplugged koncert zenei aláfestésével (Don’t cry-t vinnyogó kamaszok, tábortűznél megszokott gitárhangzás, néha egy kis hegedűvel, szájharmonikával fűszerezve, mindezt a mi asztalunknál prezentálva), de valahogy nem bántam: én csak teáztam, és élveztem a tavaszi éjszakát…
Közgyűlés: Na, a hangulatos éjszaka miatti késői (korai?) fekvés szombaton igencsak megbosszulta magát! Fél ötkor kerültem ágyba, de Ákos nemigen akart már akkor aludni, így hétig időnként elbóbiskolva kínlódtam vele, majd a közben felébredt Zsófival, míg a Papa ki nem halászta őket az ágyból, hogy kicsit alhassunk (áldassék a neve ezért a hőstettért!). Nyolckor mindenképpen fel kellett kelnem, így Ákossal kemény két órás alvás után indultam el a közgyűlésre, ami a naivan elképzelt 2-3 óra helyett kereken 7 (!) órán át tartott. Persze vitathatatlan, hogy fontos dolgokat beszéltünk át és szavaztunk meg, ráadásul mindössze kétszer tartottunk 5 perc szünetet, szóval nem mondhatjuk, hogy eltököltük az időt, mégis kezdtem a végére már türelmetlenné válni. Ákos kétszer aludt el a 7 óra alatt, de néhány perc után fel is ébredt mindig. Nagyon hálás vagyok Emőkének, hogy olyan kitartóan szórakoztatta-hurcolászta Ákost, mert nélküle nem bírtam volna!
Korizás: És amíg mi Ákossal a dúlaegyesület ügyes-bajos dolgairól szavazgattunk, Zsófi felavatta a karácsonyra kapott korcsolyáját Gáborral. Erről sokat nem tudok mesélni, hiszen én csak a végeredményről értesültem: fáradtság, kék-zöld foltok, Gábor lábán óriási vízhólyagok (ez a kölcsönzött kori átka!), és mindezek ellenére csillogó szemek…
Kirándulás: Ma a jó időt a Margitszigeten ünnepeltük – nagyjából fél Budapesttel, és néhány busznyi kínai (koreai/vietnámi?) turistával együtt. Volt minden: nagyréten fekvés, vadaspark megtekintése, vattacukor (ez utóbbi csak Zsófinak), aztán bőgés főtt kukoricáért, utána „éhes vagyok”-nyűglődés, „fáradt vagyok”-nyavalygás, majd "nem akarok még hazamenni"-nyekergés, végül „mikor érünk már a kocsihoz”-nyafogás – ahogy egy családi kiránduláson lenni szokott. És most még egy szavunk se lehet, mert egyelőre csak egy gyerekünk tud beszélni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése