Nem halogathatom tovább az írást...

... Ma ugyanis felugrott hozzánk valaki (pár órára), csak mert a blogszünet óta nem tud rólunk semmit...!*
Mások is kérdezősködnek, ami nagyon jólesik, csak egyszerűen be kell látnom, hogy 10x megválaszolni ugyanazt a három kérdést semmivel se hatékonyabb, mint írni ide néha pár sort. És aztán persze még mindig jöhetnek a kérdések! :)

Szóval most idepasszintok egy korábban már megírt rövid helyzetjelentést, aztán HOLNAPTÓL (haha) igyekszem sűrűbben jönni:

Élünk ám! Nagyon is...

De tényleg. :)
Csak egyszerűen annyira kitölti az időmet a munka, a háztartás, a család, hogy a netezés egyre inkább kimarad.
Pedig nagyon-nagyon jó lenne ezt az időszakot is megörökíteni, mert élvezem, és rengeteg dolog történik velünk! Annyi-annyi impulzus ér, általában fogalmazgatom is a blogbejegyzéseket a metrón vagy az utcán (jellemzően ezen a két helyen amúgy), aztán soha nincs alkalmam leírni őket.
Tudom, szervezés kérdése az egész, de érzésem szerint így is átlag 30 órányi teendőm van minden egyes napba sűrítve.
Érdekes megfigyelés: mióta dolgozom, több türelmem van a gyerekekhez, és a házimunkát is nagyobb kedvvel végzem.
Viszont az nem meglepő, hogy bár (érzésem szerint) gördülékenyebben mennek a dolgok, sokkal-sokkal fáradtabb vagyok estére.
De a munka szuper, a gyerekek jó helyen vannak nap közben, a pénz pedig jól jön.
Azt hiszem, ez a lényeg.

*Ez persze csak gonoszkodás, mert nagyon örültünk neki!