Zsófi jön, hogy unatkozik, csináljunk valamit. Marokkózni szeretne, de felvázolom neki, hogy egy tízes skálán kb. mennyire lenne vicces, mikor feszülten koncentrálva igyekszik megkaparintani a legtöbb pontot érő darabot, de Ákos egy laza mozdulattal belemarkol a halomba, elviszi a kiszemelt pálcát, majd a teknőst idomítja (szurkálja?) vele... Szóval ezt Ákos alvásidejére halasztjuk.
Gonoszanyuként azt ajánlom, hogy pakolja ki TELJESEN az iskolatáskáját (ennek lehetetlen voltáról korábban már esett szó), hogy a héten összegyűlt rajzokat, irományokat megnézhessem, míg ő letudja a hétfőre való bepakolást.
És ekkor jön a meglepetés. Ellenállásra készültem persze, de nem ilyenre: közli ugyanis, hogy nincs tele a táska papírokkal, tehát nem kell kipakolni. Hiszem, ha látom.
De tényleg, az összes rajz, ami a héten készült, egy dossziéban van összerendezve.
Mi történt a gyerekemmel...?! Hogy' volt képes azt a rengeteg papírt ilyen szépen elpakolni?
Majd kiderül, hogy az egyik osztálytársa gondolt egyet, és rendet rakott Zsófi cuccai közt...
Nem írom le részletesen, milyen gondolatok cikáznak végig az agyamon, mire a címben olvasható megállapításig jutok, de az értetlenség-szégyen-düh-cinikus belenyugvás pályát járom be nagyjából...
(Ja, és nem akartam erről írni, de Gábor nem vette fel a telefont, msn-re nem tudtam bejelentkezni, skype-on senki nem volt fenn, akivel megoszthattam volna, így kénytelen voltam!)
Vér az ereimben
4 éve
1 megjegyzés:
Hm, nem is tudom milyen gondolatok cikáznak a fejemben. Talán jó lenne egy ilyen barátnő otthonra is, nekem, csak aztán ne mondja másnak mit talált :-)
Meg hogy majd nálunk is biztos lesz olyan barátnő, aki segíteni akar majd a barátnőjének, mert így terveznek örömet szerezni anyának. Hát nem is tudom hogy viselem majd. Érdekes gondolat. Nem tudom még melyik oldalon lesz az én lányom, akinek segítenek, vagy aki segít?
Megjegyzés küldése