Sűrű napok-hetek

Húúú, nagyon durván telik a hetünk! A kapkodás, és a programok egymásba csúszása ott kezdődött, amikor kedd éjfélkor rádöbbentem, hogy a tanfolyam, amiről azt hittem, csütörtökön kezdődik, igazából szerda reggel 8 órakor indul. Mit mondjak, igen rosszul aludtam, rengeteg betervezett feladat (jellemzően házimunka) nem lett elvégezve, de jelesre vizsgáztunk problémamegoldásból, és egyszer se anyáztunk közben. Nagy-nagy köszönet ezért Gábornak, és a mobilizálható családtagoknak!

A tanfolyam maga nagyon tanulságos, hasznos, és rengeteg inspiráló személyiség vesz körül – nagy részüket eddig is ismertem innen-onnan, és a találkozás mindenkivel nagy öröm. A képzés árnyoldala pedig az egész napos elfoglaltság, amit igen nehezen viselek! Az csak egy dolog, hogy sokan keresnek telefonon, vagy hogy nem jutok el egy boltba, netán a bankba, de Ákos is nélkülem tölti a napokat egyhuzamban… És nekem baromi nehéz így szoptatásról szóló előadásokat hallgatni napi 8 órában, képekkel illusztrálva, mert folyton hozzá kanyarodnak a gondolataim! Szerencsére elég jól bírja egyébként, az esti összebújások és nagy egymásra találások pedig engem is új élménnyel ajándékoznak meg – valahogy sokkal boldogabbnak látom most, mint akkor, amikor természetes, hogy az egész napot együtt töltjük. Szóval jó kimozdulni, nagyon jó tanulni, csak kicsit sok ez így egyszerre!

Hétfőtől lesz igazán kemény, hiszen a tanfolyamból még hátravan 2 nap (kedden vizsga), ráadásul Gábor hétfőtől Balatonon fog dolgozni. Van egy hétvégénk rá, hogy erre lelkileg, na meg csomagolásilag, és minden egyéb szempontból felkészüljünk. Illetve lenne, ha holnap nem dolgozna, és nem menne még munkaidő után egy másik helyre is. De dolgozik, és megy. Nekem meg komoly restanciáim vannak, ami a munkámat illeti (habár Zsófi szerint én nem dolgozom, mert nincs munkahelyem).

Nem panasznak szántam/szánom, de tényleg kissé fáradtak vagyunk, és úgy érezzük, sok van még előttünk.