Születésnap

Elég furcsán néz ki, hogy így november közepén Zsófi szeptembervégi születésnapjáról mesélek, de igaz, ami igaz, körülbelül azóta vagyok adós minden történéssel, gondolattal. A képek sajnos nem lettek (még) visszatöltve a gépre, a cd-n lévő tömörített mappák több ezer fotójából pedig lusta vagyok válogatni, ezért érjétek be annyival, hogy a szülinap jól sikerült, noha én küszködtem némi bűntudattal, amiért ilyen „megúszósra” szerveztük idén a bulit. Zsófinak régi álma vált valóra a mekis gyerekzsúrral (szigorúan a repülőben, csakis!), nekem pedig hatalmas könnyebbség volt, hogy nem kellett folyton azon aggódnom, hogy Ákos kinek a poharát, sütijét kaparintja meg – sportot űz ugyanis mások lenyúlásából, na persze nem evési-ivási célból, mert aztán minden a legvilágosabb szőnyegen vagy bútorkárpiton végzi…

A gyerekeknek szervezett buli mellett persze családilag is ünnepeltünk: mivel a nagy nap keddre esett, Gábor ellógta a sulit, Zsófit pedig megszöktettük a napköziből (eddig nálunk hagyomány volt, hogy a gyerekek születésnapját otthon töltjük, hát ez most így módosult), és az Orczy-kert nagyrétjén piknikeztünk egyet. Volt minden, ami kell: kiskosárban elemózsia, süti, keksz, gyümölcs, üdítő – aztán a falatozás végére hangyainvázió is természetesen. Jól mulattunk!