Elnézést...

… hogy nem vagyok túl kommunikatív mostanában! Nincs(enek) nagy baj(ok), csak sok kicsi, amik persze meg is oldódnak egy-két nap, rosszabb esetben egy hét alatt. Ilyen volt Ákos kézsérülése, aztán Zsófi most már átmenetinek tűnő iskolaundora, a közben fogzás miatt átvirrasztott éjszakák sora, és remélhetőleg ilyen lesz Ákos ma szerzett monoklija is…
És persze legalább ennyi jót is fel tudok sorolni: nagy, erdei játszóterezéseket, sétákat, visegrádi bobozást, cirkuszt, reptéri kirándulást, szülinapi gyerekzsúrt, pizsamaparty-t, vagy akár a legegyszerűbbet, az iskolából hazafelé folytatott tanulságos beszélgetéseket.

Csatolom a két legkifejezőbb képet a bobozásról:

Ezen egyáltalán nem látszik, hogy 3 évesen ő volt a bobpálya réme...



De aztán csak belejött...