Ma zárult az angoltábor, és amikor megkérdeztem Zsófit, mi mindent alkotott a héten (a tavalyi műveit alig bírtuk hazahozni), néhány agyagfigura és hűtőmágnes társaságában egy papírlapot nyújtott át az első saját versével. Idézem (mivel a központozás nem egészen világos, csupa nagybetűvel, ahogy ő is írta):
KI ERRE JÁR MADÁR LESBE ÁLL S HA LASSAN ELJÖN AZ ŐSZ MADARAKAT HALL AZ ISTEN ODALÉP AZ ERDŐ S A MEZŐ A HÁZBAN FÉNY A MEZŐ SÖTÉT MÉRGELŐDIK A MÓKUS A NYÚL SE TÚL BOLDOG
OLVASOM A MESEKÖNYVET ÓRÁM NYOLCAT MUTAT HALK ZÖRGÉST HALLOK CSENDBEN ODALÉPEK
LÁM ITT EGY REPÜLŐ
Vér az ereimben
4 éve
2 megjegyzés:
Heh:) Cukker! De helyesbitenek! Az elso vers az a margaretak a reten dalszovege volt:) Ha hazamegyek biza felirom, hogy mindenki lathassa:) pusza: Dori
Tehetséges ez a Zsófi.
Egyszer majd meg kell vegyem a verseskötetét?:)
-P-
Megjegyzés küldése