6:20 Ébreszt a telefonom. Nem szoktam ilyet csinálni, de kérek tőle még 5 percet. Kezemben a telefonnal bóbiskolok hármat, majd mégis csak kimászom az ágyból. Kávéfőzés, tízórai, innivaló Zsófinak, tusolás, aztán ébresztem a többieket. Gábor viszi iskolába Zsófit, én közben készülődöm: hajvasalás, smink, pakolászás, mindez Ákossal.
8:05 Gábor visszaér a suliból, gyakorlatilag szinte leváltjuk egymást. Budakalászra indulok, a dúlaképzés helyszínére. Anikót nem tudom elérni telefonon, de azért bízom benne, hogy odatalálok homályos emlékek alapján is.
9:10 Káoszra érkezem. Anikó (az ő háza szolgál a képzés helyszínéül) hajnalban szüléshez ment, így bejutni se volt egyszerű, és még hátravolt a helyiségek kitakarítása, átrendezése, mindez a képzésre érkezettek jelenlétében. Van némi kapkodás, tanácstalanság, de végül minden megoldódik.
10:00 Kis csúszással, de elkezdjük a programot. Izgulunk, mert most debütál az újonnan kidolgozott képzési tematika. A csoport nagyon ígéretes, színes, érdeklődő. Mindannyian úgy érezzük, öröm lesz együtt gondolkodni. A hosszú kezdőkör után kis szünet, ilyenkor még élénkebb beszélgetések alakulnak ki, amiket nagyon nehéz abbahagyni, hogy visszaüljünk a helyünkre. Közben rendületlenül forralom a vizet teának, kávénak, Annával igyekszünk maximálisan kiszolgálni a dúlajelölteket. Időnként az elnökség épp ráérő tagjaival kutyafuttában konzultálunk, hogy mi az, ami jó, mi az, amit tanulságként le lehet szűrni, és/vagy amiről feltétlen beszélnünk kell. Emellett írom a számlákat, adom a pénzt a költségekre, és félek, nehogy valami időközben elfelejtődjön, összekeveredjen. (Hálátlan dolog pénztároskodni!)
14:00 Elszaladok a közeli kisboltba, mert pár dolog hiányzik. Közben felhívom Gábort, hogy megtudjam, mi a helyzet Ákossal, és újra elmondom, hogy süsse meg az előző este összekészített lasagne-t. A délutáni programra már nem ülök be, a konyhában teszek-veszek, így csak a hozzám eljutó mondatfoszlányokból tudom, mit csinálnak épp – azt azért így is érzékelem, hogy már első nap is vannak komoly tapasztalások, mély érzések, amik a felszínre törnek egy-egy kommunikációs gyakorlat során. A zárókörben sokszor elhangzik, mennyire MÁS élmény volt ez, és milyen furcsa lesz ezek után hazamenni. Mindenki nagy elvárásokkal tekint a következő napra.
18:10 Káposztásmegyerre indulok Erikáért, de közben Gábor hív, hogy Ákos egyszer csak elaludt. Ez mindenképp összezavarja az esténket, azt már világosan látjuk.
18:40 Hazafelé tartunk, közben Zsófi iskolai élményeiről beszélgetünk: hogy érzi magát az osztályban, hogy sikerült a farsang, a rajzverseny, ilyesmik. Hálás téma, remekül kitart hazáig.
19:20 Zsófi nagyon örül a maminak, engem nagyjából észre se vesz, pedig egész nap nem láttuk egymást. Nem baj, hagyom őket, hiszen Gáborral megint csak pár percet tudunk beszélni az esti koncert miatt. Neki már 8 előtt illik ott lennie, ahol játszanak, a terv szerint én majd csak később megyek utána (2 utcányira van a Rock Klub, ahol fellépnek). Miután elindul, gyorsan eszem valamit, közben intézek pár telefont, aztán hármasban beszélgetünk a nappaliban, arra várva, hogy Ákos bármikor ébredhet.
21:00 Gábor hív, hogy előreláthatólag tíz körül következnek ők. Általában csúszás van, de mivel épp ezen a helyen sikerült már egyszer lekésnem a koncertjüket, időben szeretnék indulni. Hezitálok, hogy felkeltsem-e Ákost, de aztán megoldja a gondom: nem sokkal azután, hogy letusolok, ébred magától. Örülök, mert már nagyon hiányzott! Ahogy a hálóban összebújva szoptatom, azt érzem, kizárt, hogy én ma még elinduljak valahova…
21:50 Megérkezem, és persze kiderül, hogy csúsznak. Még az első zenekar játszik, és Gáborék harmadikként következnek. Nem örülök, mert Erikát úgy hagytam otthon ¾ tízkor, hogy a két gyerek a konyha padlóján játszott, semmi hajlandóságot nem mutatva az alvásra. Végighallgatjuk a Volga Rakéta, majd a Söralátét koncertjét. Nem rossz egyik se, de most nagyon nem vagyok erre hangolva. Zavar a füst, a hangzavarban beszélgetéstől megfájdul a torkom, és folyton ásítanom kell. Furcsa látvány ez egy punk koncerten! Közben arra gondolok, amit a dúlaképzésen többen is mondtak, hogy milyen furcsa lesz ebből a közegből hazamenni – mit szólnának vajon EHHEZ a közeghez? :D Kétségtelen, nekem is túl éles a váltás.
23:07 Végre Gáborék a színpadon. Az első két szám nagyon vacak, de aztán bemelegszik mindenki, a közönség pedig igazán hálás. Nagyon jó hangulatú koncert kerekedik, és látom, hogy a színpad előtt ugráló srácok őket is lelkesítik.
0:10 Hátravan még a Higgadt trágya nevű zenekar, de mi úgy döntünk, őket már kihagyjuk, hiszen fogalmunk sincs róla, mi vár ránk itthon. Sietünk haza, ahol mami és a két gyerek együtt alszik, egy ágyban, mi pedig a nappali szőnyegére ágyazunk magunknak, mert a kanapé kinyitásával nem akarunk zörögni. Kicsit kemény, kicsit fázom, de már mindegy. Elájulok, és alszom hajnali 5:26-ig, amikor Ákos ébreszt.
Mikor írjak így blogot?!
