Hogy hívják...?

Orsi és Ákos első napjukat töltötték tegnap egy magánoviban, amivel a munkahelyem kötött szerződést, hogy megkönnyítsék a szülőknek a nyári bölcsi- és ovizárások időszakát. Messze van, családi házhoz képest rengeteg a gyerek (több csoportban persze), viszont nem kell fizetnünk érte, így kézenfekvő volt, hogy élünk a lehetőséggel.
Ákos jól is érezte magát - attól eltekintve, hogy egész nap nem pisilt - játszott, beszélgetett, evett is rendesen, és bár nem aludt, szépen elvolt a csendes pihenő alatt is.
Orsi állítólag egész nap nem beszélt senkivel, és amikor odaértem, az első szava az volt, hogy "menjünk", de az óvónők elmondása alapján nem volt azért rossz napja: evett (bár etetni kellett, ami szerintem nem történhetett kommunikáció nélkül), aludt, játszott...
Hazafelé kérdezgettük tőlük, mit játszottak és kivel. Orsi rávágta, hogy Ákossal játszott, de mi tudtuk, hogy csak reggel voltak egy csoportban egy rövid ideig, utána őt levitték a kisebbekhez. Mikor odaértem, egy vele egykorú kislánnyal ültek együtt a szőnyegen. Kérdeztem, játszottál kislányokkal?
Ő: Háááát, igen...
Én: És hogy hívták őket?
Ő: Háááát, Antalics Gellért KISLÁNYnak...
Később ugyanez zajlott az óvónőkkel is: Ákosét Dórinak hívják, Orsiét Antalics Gellért ÓVÓNÉNInek.
(Így már legalább látom, hogy az egész "hogy hívnak"-kérdés hol csúszott félre a fejében...)

Mellesleg délután a háziorvosi rendelőben vadidegenekkel közölte végigmutogatva minket, hogy én Orsika vagyok, ő Antalics Gellért Ákos, ő Antalics Gábor, ő meg Antalics Anya.  :)