Most ritka van

A cím Ákos egyik mondására utal (akkor kérdezte ezt, amikor vonatot láttunk egy olyan vonalon, ahol csak ritkán jár). :)
Megint rég jártam erre, pedig sokszor lett volna mit írnom, és csomó esemény közben fogalmazgattam magamban, hogy milyen formában tálalom majd itt. Aztán a teendők átírták a forgatókönyvet mindig.
Tudom, tudom, mindenkinek arra van ideje, amire szán, blabla... Az is igaz, hogy sokszor viszont kedvem nem volt, vagy már azt se tudtam, mivel kezdjem. Épp ezért előrebocsátom, itt bizony most csapongás lészen!
Egy hete jöttünk haza Lelléről, ahol pocsék idő ide vagy oda, a 4 nap alatt egyszer még strandolni is sikerült. Megvolt az idei badacsonyi kiruccanás is (ez szinte kötelező), így aztán eléggé hasonlított a mininyaralás a tavalyihoz. Tervezek "akkor és most" jellegű fotó-összeállítást készíteni, de tekintve, hogy a lakás-átalakítás képeivel hónapok óta tartozom, nem ígérek semmit.
Orsi épp a hazaérkezésünk napján lett másfél éves. Vagány, jó humorú kis csibész, és sokkal önállóbb, mint a tesói voltak ennyi idősen, sőt, e téren néha a mostani állapotukat is felülmúlja, kisebb szívbajt hozva rám nap mint nap. :)
Ha már nem vettünk neki semmit, úgy tűnt, a másfeledik szülinapjára sikerült bárányhimlőt kapnia, de ez azóta se nyert bizonyítást (kevés pötty, alig hólyagosak, viszketés nincs, láz nincs). Akkor lesz csak 100%, ha egy hét múlva Ákoson is kijönnek a pöttyök. Ha rajta mondjuk csak 2x ennyi lesz, és csak fele ilyen jól viseli, még akkor is bőven mázlisták leszünk.
Hála ennek a nyavalyának, mi nemcsak az időjárás miatt vagyunk bezárva, de a talán-himlő miatt is. Már engem is megvisel kicsit, hogy csak fél órás sétákra óvakodunk le, és lehetőleg akkor, amikor nem találkozunk a gyerekek barátaival...
Zsófi ma jön haza élete első "igazi" táborából. (Nyaralt már egyszer erdei iskolában, de az nem számít, mert anyuval ment.)
Késő este érkezik, de már nagyon várom, és biztos sokáig fent leszünk, hogy mesélhessen! A hét elején kicsit nehezen akklimatizálódott, felhívott naponta akár 5x is, minden különösebb mondanivaló nélkül, aztán szerdától ez megszűnt. Mikor 2 napig nem hallottam róla egyáltalán, már tudtam, hogy jó helyen van. :)
Kíváncsi leszek, megvan-e mindene, be tudta-e osztani a tiszta ruhát és a zsebpénzt, de leginkább az érdekel, hogy érezte magát, kivel barátkozott, és persze miket alkotott!
Ákosnál újabb zeneőrület vette kezdetét! Most a tavalyi foci-vb két slágere a befutó, ezekre táncolunk napjában többször is. Nagy kedvence (szerintem férfiszemmel) Nancy Ajram; azt a verziót nézzük általában, amiben ő is szerepel. Ma azt mondta, ha ő is a videóban lehetne, szeretne hozzá bújni! :)
Az életmódváltásom kezdete (jan. 10.) óta eltelt fél évben sikerült leadnom 20 kg-t. Sajnos már egy hónapja ugyanott toporgok - azt hiszem, kicsit elfogyott a lendület, kevés az elszántság, és ha a súlytartáshoz tényleg nem is kell az eddigi módszert szigorúan követnem, azért be kéne keményítenem újra, hiszen van még rajtam felesleg, amit szeretnék ledolgozni.

Ééés egy utolsó hír a végére (ami még nem is hír, mert bizonytalan): úgy tűnik, nagy változás elé nézünk családilag, de erről még tényleg korai lenne ennél többet írni. Talán majd pár nap múlva.

Ilyen is van!

Levelet kaptam ma a SuperShop Kft-től, amiben visszaküldték az elveszett kártyámat!!!
Valószínűleg Gábor hagyta a Spar-ban egy vásárlás végén, a megtaláló visszaküldte, a cég pedig nekem.
Gondolom, pénztáros lehetett, mert a vásárlók sejtésem szerint nem így reagálnának (én se tudtam, hogy mi a teendő, ha megtalálom valaki kártyáját, bár azt hiszem, én is a pénztárosnak adnám).
Hetek óta terveztem, hogy igénylek új kártyát, és erre visszakaptam! Meg se érdemlem! :)
Ezek után még abban is képes vagyok reménykedni, hogy az eddig összegyűjtött pontjaim is megmaradtak. :)

Update: a kb. 4 ezer pontomból mindössze 185 maradt, szóval azért EKKORA csodák még sincsenek... :) 

Rám szakadt a múlt...

Egy barátnőm blogbejegyzésére reagálva ugrott be két szó egy dalszövegből, aztán muszáj volt meghallgatnom a  számot, és jött vele egy sok évvel ezelőtti hangulat. Azt mondom, szerencsére nem merültem bele nagyon, inkább feldolgozásokat hallgattam (kedvelem, amit az MR2 Akusztik tesz a dalokkal), de azért belinkelem az eredetit - akinek jelent valamit, hagyjon egy kommentet! (Nem szoktam ilyet kérni, de ez most érdekel.)

Csókoltatjuk az óvónéniket!

Bár szünet van, és Ákos már vagy egy hónapja nem volt oviban, ma eszébe jutott ez, és legalább tizenötször előadta - magához képest hibátlanul:

(Magamban pedig morgok picit, amiért már nem enged a blogger videót feltölteni a saját gépemről, csak a YouTube-on keresztül...)

Ákos négy (ennek apropóján egy kis ezmegaz róla)

Néha úgy érzem, olyan kicsi még, máskor csak ránézek, és azt gondolom, mindig is velünk volt, de legalábbis nagyon-nagyon rég, biztos nem négy éve született... :)

A legapróbb dolgoknak is nagyon tud örülni, ugyanakkor jelentéktelen hülyeségek miatt is görbül a szája, majd (ha nem lenne egyértelmű) közli is, hogy mindjárt elkezd sírni, és ilyenkor a szándékától csaknem lehetetlen eltéríteni. A vigasztalásnak saját koreográfiája van, ami néha az agyamra megy, máskor viszont büszke vagyok Ákosra, amiért kitalálta magának, mitől nyugszik meg.
Bújós, kedves kisfiú még mindig, aki szívesen barátkozik, de Zsófit és Orsit előszeretettel piszkálja (mondjuk szerintem csak akkor, ha unatkozik).
Orsival elvétve durva, akkor is legfeljebb meglöki, vagy kivesz a kezéből valamit, viszont vigyáz is rá, kézenfogva közlekednek az utcán ("nehogy Ósi kimengyen a útPestre!"),

sőt, a lépcsőn is csak ő segíthet neki le- illetve felmenni. Ezt nem Ákos mondja, hanem Orsi! Az én kezemet ellöki - ha Ákos nincs ott, akkor egyedül lépcsőzik, ha ő is jön velünk, rögtön nyújtja a kezét. :)

A játszótéren könnyen ismerkedik, és szinte bármiben benne van, amit a többiek csinálnak - ennek hol örülök, hol nem... Verekedni még sose láttam, és őszintén szólva még mindig nem tudom, mi lesz, ha egyszer ilyesmire kerül a sor! Egyelőre igyekszik kidumálni magát mindenből.
Hajnaltájt rendszeresen az ágyunkba vándorol, és valamelyikünkhöz bújva alszik tovább.
Szereti a zenét, de ha most elárulom, hogy a Ramones és a Twisted Sister slágerei mellett Szandi "Nyugi doki" című számát hallgatja legtöbbet, félő, hogy kamaszként megutál majd. Vagy előbb. (Így ezt a bekezdést törlöm, amint megtanul olvasni.)
Hogy pontosan hány centi és hány kiló, azt most nem tudom dokumentálni, de 116-122-es ruhákat hord, és 28-as a lába.
Mi van még?
Gyakran segít a főzésben: keverget, darabol, fűszerez.

Ügyesen rajzol, kedvencei a járművek, és be nem áll a szája.
Ezenkívül mostanában rendkívül érdeklik a katicák, lepkék, csigák.
Ja, ezt már mindenki tudja...

Adok-kapok

Na nem a hagyományos értelemben...

A cím inkább arra a körforgásra utal, hogy az ember visszakapja, amit másoknak ad. Lehet, hogy nem onnan, valószínű, hogy nem pont azt, de mi a közelmúltban azt tapasztaltuk, hogy a többszörösét kaptuk vissza a saját felajánlott javainknak.
Köszönet érte, hálásak vagyunk, és törlesztünk!
Bár az lehet, hogy másnak - olyannak, aki rászorul. :)

Ja, és akinek rémlik egy hasonló fotó, az nem téved nagyot! Íme az előzmény:

Korábbi cipőkiállítás a dohányzóasztalon (szintén ajándék cipőkből)